| Kniha JóbBiblia - Sväté písmo(KAR - Maďarský - Karoli) | Jób 29, 1-25 |
1 Jób 29, 1 Jób pedig folytatá az õ beszédét, és monda: 2 Jób 29, 2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten õrzött engem! 3 Jób 29, 3 Mikor az õ szövétneke fénylett fejem fölött, [s] világánál jártam a setétet; 4 Jób 29, 4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra! 5 Jób 29, 5 Mikor még a Mindenható velem volt, [és] körültem voltak gyermekeim; 6 Jób 29, 6 Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott; 7 Jób 29, 7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám: 8 Jób 29, 8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek [és ]állottak. 9 Jób 29, 9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették. 10 Jób 29, 10 A fõemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt. 11 Jób 29, 11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felõlem. 12 Jób 29, 12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége. 13 Jób 29, 13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém. 14 Jób 29, 14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem. 15 Jób 29, 15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába. 16 Jób 29, 16 A szûkölködõknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém. 17 Jób 29, 17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala. 18 Jób 29, 18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim. 19 Jób 29, 19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat. 20 Jób 29, 20 Dicsõségem megújul velem, és kézívem erõsebbé lesz kezemben. 21 Jób 29, 21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra. 22 Jób 29, 22 Az én szavaim után nem szóltak többet, [s harmatként] hullt []rájok beszédem. 23 Jób 29, 23 Mint az esõre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra. 24 Jób 29, 24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be. 25 Jób 29, 25 [Örömest] választottam útjokat, mint fõember ültem [ott;] úgy laktam [ott,] mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
| | Jób 29, 1-25 |
Verš 12
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
Ž 72:12 - Mert megszabadítja a kiáltó szûkölködõt; a nyomorultat, a kinek nincs segítõje.
Prís 21:13 - A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; õ is kiált, de meg nem hallgattatik.
Verš 14
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
Iz 59:17 - És felölté az igazságot, mint pánczélt, és a szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal.
Ef 6:14 - Álljatok hát elõ, körül övezvén derekatokat igazlelkûséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,
1Sol 5:8 - Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.
Job 29,1 - Niektoré preklady Knihy Jób majú rozdielne číslovanie veršov aj ich poradie. Vidno to i z hlavy 29.
Job 29,25 - Určil som, čo majú robiť, a všetci ma poslúchali vo vykonaní mojich rozkazov, ako to robia vojaci, keď im velí ich kráľovský vojvodca. Ale počínal som si často aj ako otec, ktorý potešuje svoje zarmútené deti.