| Kniha JóbBiblia - Sväté písmo(KAR - Maďarský - Karoli) | Jób 22, 1-30 |
1 Jób 22, 1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda: 2 Jób 22, 2 Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos! 3 Jób 22, 3 Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz? 4 Jób 22, 4 A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled? 5 Jób 22, 5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod? 6 Jób 22, 6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted. 7 Jób 22, 7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret. 8 Jób 22, 8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta. 9 Jób 22, 9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek. 10 Jób 22, 10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés; 11 Jób 22, 11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít! 12 Jób 22, 12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak! 13 Jób 22, 13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van? 14 Jób 22, 14 Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár. 15 Jób 22, 15 Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak; 16 Jób 22, 16 A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?! 17 Jób 22, 17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható? 18 Jób 22, 18 Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem. 19 Jób 22, 19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket: 20 Jób 22, 20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg! 21 Jób 22, 21 Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád. 22 Jób 22, 22 Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit! 23 Jób 22, 23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól. 24 Jób 22, 24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat: 25 Jób 22, 25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd. 26 Jób 22, 26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled. 27 Jób 22, 27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat. 28 Jób 22, 28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik. 29 Jób 22, 29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja. 30 Jób 22, 30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
| | Jób 22, 1-30 |
Verš 6
Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
Ex 22:26 - Ha zálogba veszed a te felebarátod felsõ ruháját: naplemente elõtt visszaadd azt néki:
Dt 24:6 - Zálogba senki ne vegyen kézimalmot vagy malomkövet, mert életet venne zálogba.
Dt 24:10 - Ha kölcsön adsz valamit a te felebarátodnak: ne menj be az õ házába, hogy magad végy zálogot tõle;
Verš 17
A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
Jób 21:14 - Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
Verš 18
Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.
Jób 21:16 - Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!
Verš 19
Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:
Ž 107:42 - Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.
Verš 23
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.
Jób 8:5 - De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz [bocsánatért] könyörögsz;
Verš 29
Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.
Prís 29:23 - Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
Job 22,8 - Elifazovo tvrdenie nemá nijakého podkladu a odôvodnenia.
Job 22,15-20 - Aj v dobe potopy sveta sa ľudia domnievali, že Boh nebude trestať hriešnikov.
Job 22,17 - Elifaz zopakuje predošlé slová Jóbove (21,14–16), ktoré udalosťami v dobe potopy boli podvrátené (porov. 15 n.).
Job 22,24 - Ofír bola svojím zlatom vychýrená krajina (porov. 1 Kr 9,28). Zlato z tých krajov bolo pokladané za najlepšie a najcennejšie. O polohe krajiny nevieme nič istého. Niektorí by ju chceli hľadať v južnej Arábii, iní – azda správnejšie – na brehoch východnej Afriky.