  | Kniha JóbBiblia - Sväté písmo(KAR - Maďarský - Karoli) | Jób 21, 1-34 |
1 (KAR) Felele pedig Jób, és monda:
2 (KAR) Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.]
3 (KAR) Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 (KAR) Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?
5 (KAR) Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 (KAR) Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 (KAR) Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?
8 (KAR) Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.
9 (KAR) Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.
10 (KAR) Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 (KAR) Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.
12 (KAR) Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
13 (KAR) Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;
14 (KAR) Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 (KAR) Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?
16 (KAR) Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!
17 (KAR) Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.
18 (KAR) Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 (KAR) Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 (KAR) Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 (KAR) Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!
22 (KAR) Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!
23 (KAR) Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 (KAR) Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.
25 (KAR) Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 (KAR) Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.
27 (KAR) Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 (KAR) Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 (KAR) Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 (KAR) Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 (KAR) Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 (KAR) Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 (KAR) Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte.
34 (KAR) Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
| | | Jób 21, 1-34 |
Verš 7
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?
Ž 17:10 - Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
Ž 73:12 - Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek!
Jer 12:1 - Igaz vagy Uram, hogyha perlek [is] veled; éppen azért hadd beszélhessek veled peres kérdésekrõl! Miért szerencsés az istentelenek útja? [Miért] vannak békességben mindnyájan a hûtlenkedõk?
Hab 1:16 - Ezért áldozik gyalomjának, és füstöl az õ hálójának, mert ezekkel kövér az õ része, és zsíros az õ eledele.
Verš 14
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
Jób 22:17 - A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
Verš 15
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?
Ex 5:2 - A Faraó pedig mondá: Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat és nem is bocsátom el Izráelt.
Mal 3:14 - Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura elõtt?
Verš 16
Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!
Jób 22:18 - Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.
Verš 17
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.
Jób 20:29 - Ez a gonosz ember fizetése Istentõl, és az õ beszédének jutalma a Mindenhatótól.
Ž 11:6 - Hálókat hullat a gonoszokra; tûz, kénkõ és égetõ szél az õ osztályrészök!
Verš 22
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!
Iz 40:13 - Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Õt, mint tanácsosa?
Rim 11:34 - Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa?
1Kor 2:16 - Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná õt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.
Verš 26
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.
Jób 17:14 - Hol tehát az én reménységem, ki törõdik az én reménységemmel?
Verš 30
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
Prís 16:4 - Mindent teremtett az Úr az õ maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
Job 21,3 - Jób sa stavia asi proti mienke a tvrdeniu Sofarovmu, že Boh tresce hriešnikov odňatím zemského blahobytu. Jób v nasledujúcich veršoch prináša dôkazy o svojej opačnej skúsenosti, keď pripomína, že bezbožníkom sa spravidla dobre vedie na svete (verš 7 a n.) a veľmi často oplývajú blahobytom.
Job 21,5 - "Ruku si dať na ústa" je znakom mlčanlivosti, odmlčania sa.
Job 21,16-21 - Jób zopakuje tvrdenie svojich priateľov (verš 16) a pýta sa, ako často sa stáva, že sa hriešnik dostane do nešťastia (verš 17). Na námietku, že pomsta a nešťastie stihnú aspoň potomkov hriešneho človeka, Jób odpovedá, že z takejto odvety a pomsty hriešnik po svojej smrti už ničoho necíti (verše 19–21).
Job 21,22-26 - Jób zopakuje ďalšiu námietku svojich priateľov (verš 22), na ktorú odpovedá svojím poukazom na nerovný osud mnohých ľudí na tomto svete a na ich smutný podiel v podsvetí (verše 23–26).
Job 21,27-32 - Jób odmietne aj štvrtú námietku svojich priateľov, ako by jeho nešťastie bolo možno vysvetliť a odôvodniť len jeho hriešnosťou (verš 27). Oproti tomu vyhlasuje, že skúsenosť učí, že hriešnik je od zla často uchránený a ušetrený (verš 30).
