Kniha Jób

1 (KAR) Felele pedig Jób, és monda:
1 (KAT) Jób odpovedal:

2 (KAR) Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
2 (KAT) „Ach, dokiaľ chcete moju dušu sužovať a rečami ma mliaždiť naskrze?

3 (KAR) Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?
3 (KAT) Už desiaty raz tupíte ma; tak utláčať ma nehanbíte sa?

4 (KAR) Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
4 (KAT) Že pochybil som, hoc by to aj pravda bola, tak moja vina na mne zostane.

5 (KAR) Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddõdni az én gyalázatom felett?
5 (KAT) Ak chcete sa vypínať nado mňa a moju hanbu mi vytýkať,

6 (KAR) Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.
6 (KAT) tak teda vedzte, že Boh vskutku ukrivdil mi a svoje siete na mňa zahodil.

7 (KAR) Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
7 (KAT) Ak volám: »Krivda!«, nik sa mi neozve. Nuž márne kričím, nieto práva už.

8 (KAR) Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
8 (KAT) Mne cestu zastal, by som ďalej nemohol, a chodníky mi tmami zavalil.

9 (KAR) Tisztességembõl kivetkõztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
9 (KAT) On postrhúval zo mňa moju slávu a z hlavy mi sňal veniec ozdobný.

10 (KAR) Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
10 (KAT) Borí ma zo všetkých strán, musím zahynúť, moju nádej jak strom vyvracia.

11 (KAR) Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
11 (KAT) Ba ešte roznecuje svoj hnev proti mne a má ma veru za nepriateľa.

12 (KAR) Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
12 (KAT) Už jeho tlupy postupujú združené a nasýpajú hrádzu proti mne i tábor robia vôkol môjho stanu.

13 (KAR) Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim egészen elidegenedtek tõlem.
13 (KAT) On mojich bratov odohnal odo mňa, a známi sa mi celkom odcudzili.

14 (KAR) Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim pedig elfelejtkeznek rólam.
14 (KAT) Opustila ma rodina i priatelia a zabudli ma hostia

15 (KAR) Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem elõttök.
15 (KAT) aj domáci. Ba vlastné slúžky za cudzieho majú ma a v očiach ich som iba prišelcom.

16 (KAR) Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
16 (KAT) Ak volám sluhu, odpoveď mi nedá, aj keď ho prosím vlastnými perami.

17 (KAR) Lehelletem idegenné lett házastársam elõtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai elõtt.
17 (KAT) Veď môj dych sa oškliví vlastnej manželke a zo svojich útrob deťom zapácham.

18 (KAR) Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
18 (KAT) Ešte aj chlapčiská mnou pohŕdajú a len čo sa zdvihnem, nadávajú mi.

19 (KAR) Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
19 (KAT) Všetci moji dôverníci sa ma hrozia a proti mne sú tí, ktorých som mal rád.

20 (KAR) Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
20 (KAT) Mne koža, telo už len visí na hnátoch a unikol som iba s kožou vôkol svojich zubov.

21 (KAR) Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
21 (KAT) Ach, zmilujte sa, priatelia, už nado mnou, dotkla sa ma Pánova pravica.

22 (KAR) Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
22 (KAT) Prečo ma prenasledujete ako Boh a nemôžete sa môjho mäsa nasýtiť?

23 (KAR) Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
23 (KAT) Bár by moje slová napísané boli, vryté do dosky spiežovej,

24 (KAR) Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába metszetnének!
24 (KAT) bár by ich rydlom železným a olovom navždy vrýpali do skaly!

25 (KAR) Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
25 (KAT) Som presvedčený, že môj Obranca žije a posledný sa zdvihne zo zeme.

26 (KAR) És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
26 (KAT) Tu v koži vlastnej postavím sa vzpriamený a zo svojho tela Boha uvidím.

27 (KAR) A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
27 (KAT) Vtedy ho ja, veru, ja sám uvidím. Moje oči ho uzrú, a nie iný. Mne srdce vnútri túžbou zmiera…

28 (KAR) Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk õt üldözni! [látva,] hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
28 (KAT) Ak hovoríte: »Ako ho budeme stíhať, akú zádrapku na ňom nájdeme?«,

29 (KAR) Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
29 (KAT) tak traste sa pred ostrím meča, bo proti vinám vzplanie jeho hnev; že jesto Sudca, potom uznáte.“