Kniha Jób

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Jób 16, 1-22

1 Felele pedig Jób, és monda: 2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan! 3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy [így] felelsz? 4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet; 5 Erõsíthetnélek titeket [csak] a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené [fájdalmatokat.] 6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserûségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tõlem? 7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét. 8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtõl-szembe bizonyít ellenem. 9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét. 10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsõdültek ellenem. 11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet. 12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tûzött ki magának. 13 Körülvettek az õ íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja. 14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hõs. 15 Zsák-ruhát varrék az én [fekélyes] bõrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat. 16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka [szállt;] 17 Noha erõszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta. 18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára! 19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban! 20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem, 21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az õ felebarátjával való dolgát. 22 Mert a kiszabott esztendõk letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. [ (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. ]

Verš 9

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

Jób 10:16 - Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.

Jób 13:24 - Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

Verš 2

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

Jób 13:4 - Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

Verš 12

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tûzött ki magának.

Jób 7:20 - Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek õrizõje? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.

Nár 3:12 - Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!

Verš 21

Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az õ felebarátjával való dolgát.

Jób 31:35 - Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

Kaz 6:10 - Valami van, régen ráadatott nevezete, és bizonyos dolog, hogy mi lesz az ember, és nem perlekedhetik azzal, a ki hatalmasb nálánál.

Iz 45:9 - Jaj annak, a ki alkotójával perbe száll, holott cserép a föld többi cserepeivel! Vajjon mondja-é az agyag alkotójának: Mit csinálsz? és csinálmányod ezt: Nincsenek kezei?

Rim 9:20 - Sõt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítõnek: Miért csináltál engem így?

Verš 15

Zsák-ruhát varrék az én [fekélyes] bõrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

Jób 30:19 - A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

Job 16,8 - Veľmi ťažký, azda porušený text.

Job 16,9-10 - Ako si počínajú divé zvery a šelmy proti svojej úbohej koristi, tak kruto si počínajú aj Jóbovi priatelia proti svojmu niekdajšiemu vernému druhovi. Miesto pravej a úprimnej potechy nemilosrdne ho sužujú, keď mu siahajú na posledné, čo mu zostalo po toľkých stratách majetku a zdravia: na jeho nevinnosť a čestné meno.

Job 16,15 - "Žínenka" znamená smútočné rúcho, ušité z vrecoviny, ktoré nosili na holom tele (preto hovorí Jób: "ušil som si ju na kožu").

Job 16,18 - Vyliata krv volala o pomstu. Preto si Jób žiada, aby ju zem nepokryla. Jóbova krv má vznášať žaloby za všetky jeho telesné a duševné útrapy. Taká nevinne vyliata krv volala podľa predstavy tamojších ľudí k Bohu o pomstu (Gn 4,10; Iz 26,21), kým ju nezakryjú, t. j. kým ju nevypomstia. V tých krajoch vládlo prísne ustanovenie o krvnej pomste podľa zásady: Život za život, zub za zub! Dokiaľ zavraždený človek nebol pomstený smrťou samého vraha, mŕtvola nevinne zavraždeného nebola "prikrytá", nemala nárok na pravé spočinutie.