Kniha Jób

1 (KAR) Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
1 (ROH) Hľa, všetko to videlo moje oko, počulo moje ucho a porozumelo tomu.

2 (KAR) A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
2 (ROH) Jako čo vy viete, viem i ja; neležím padlý ďalej od svetla ako vy.

3 (KAR) Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elõtt kivánom védeni ügyemet.
3 (ROH) Ale ja budem hovoriť so Všemohúcim a chcem sa pokonávať so silným Bohom.

4 (KAR) Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
4 (ROH) Lež vy kujete lož; lekári ste na nič vy všetci.

5 (KAR) Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
5 (ROH) Oj, aby ste aspoň mlčali, a bolo by vám to za múdrosť!

6 (KAR) Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
6 (ROH) Nože počujte môj dôvod a pozorujte na pravotu mojich rtov!

7 (KAR) Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot?
7 (ROH) Či za silného Boha budete hovoriť neprávosť alebo či za neho budete hovoriť lesť?

8 (KAR) Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
8 (ROH) Či chytajúc mu stranu budete hľadieť na jeho osobu? Či sa budete pravotiť za silného Boha?

9 (KAR) Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember?
9 (ROH) Či vám to bude na dobré, keď vás prezkúma? Alebo či ho oklamete, jako niekto oklame človeka?

10 (KAR) Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
10 (ROH) Ba istotne vás bude karhať, jestliže tajne a stranícky hľadíte na osobu.

11 (KAR) Az õ fensége nem rettent-é meg titeket, a tõle való félelem nem száll-é rátok?
11 (ROH) Či vás nedesí jeho dôstojnosť, ani nepripáda na vás jeho strach?

12 (KAR) A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
12 (ROH) Vaše pamäti, ktorými ma poučujete, sú príslovia z popola; vaše bašty, za ktoré sa kryjete, budú baštami z hliny.

13 (KAR) Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
13 (ROH) Mlčte, nechajte ma, a ja budem hovoriť, nech už prijde na mňa čokoľvek.

14 (KAR) Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
14 (ROH) Prečo by som mal vziať svoje telo do svojich zubov? A prečo vložiť svoju dušu do svojej ruky?

15 (KAR) Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!
15 (ROH) Hľa, i keby ma zabil, budem dúfať v neho. A však o svoje cesty sa budem pokonávať pred jeho tvárou.

16 (KAR) Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
16 (ROH) Aj on sám mi bude záchranou, lebo pokrytec neprijde pred jeho tvár.

17 (KAR) Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
17 (ROH) Nože dobre počujte moje reči a pozorujte svojimi ušami na to, čo budem hovoriť!

18 (KAR) Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
18 (ROH) Tu hľa, usporiadal som súd: viem, že ja budem spravedlivý.

19 (KAR) Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
19 (ROH) Kde kto sa bude pravotiť so mnou? Lebo vtedy budem mlčať a zomriem.

20 (KAR) Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.
20 (ROH) Len dvoch vecí, ó, Bože, mi neučiň, a vtedy sa nebudem skrývať pred tvojou tvárou:

21 (KAR) Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
21 (ROH) Vzdiaľ svoju ruku odo mňa a nech ma nedesí tvoja hrôza!

22 (KAR) Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
22 (ROH) A potom volaj, a ja sa ohlásim, alebo budem ja hovoriť, a ty mi odpovedaj.

23 (KAR) Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
23 (ROH) Koľko je mojich neprávostí a hriechov? Oznám mi moje prestúpenie a môj hriech!

24 (KAR) Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
24 (ROH) Prečo skrývaš svoju tvár a prečo ma považuješ za svojho nepriateľa?

25 (KAR) A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
25 (ROH) Či azda budeš plašiť list, zmietaný vetrom? A či budeš stíhať uschlé steblo?

26 (KAR) Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
26 (ROH) Lebo zapisuješ horkosti proti mne a dávaš mi do dedičstva neprávosti mojej mladosti.

27 (KAR) Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
27 (ROH) Dávaš moje nohy do klady a strežieš všetky moje stezky; ideš mi všade v zápätí.

28 (KAR) Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
28 (ROH) Kým sa človek rozpadáva jako práchnivo, jako rúcho, ktoré žerie moľ.