Kniha Jób

1 (KAR) Lelkembõl útálom az életemet, megeresztem felõle panaszomat; szólok az én lelkem keserûségében.
1 (KAT) Mne samému sa celkom spríkril život, tak do náreku dám sa nad sebou a z trpkej duše budem hovoriť.

2 (KAR) Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
2 (KAT) To poviem Bohu: Nože, neodsudzuj ma! Mne oznám, prečo so mnou prieš sa ty!

3 (KAR) Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
3 (KAT) Či dobre ti to, že krivdy dopúšťaš sa, že dielom rúk svojich pohŕdaš a smeješ sa zámerom bezbožných?

4 (KAR) Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
4 (KAT) Či vari ty máš oči telesné, jak človek hľadí, ty tak hľadievaš?

5 (KAR) Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
5 (KAT) A tvoje dni sú ako dni človeka, i roky tvoje jak dni ľudské sú,

6 (KAR) Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
6 (KAT) že zháňaš sa tak po neprávostiach mojich a vyzvedáš sa na moje priestupky,

7 (KAR) Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedbõl kiszabadítson!
7 (KAT) hoc dobre vieš, že ozaj som nevinný a z tvojej ruky nik ma nevyrve?

8 (KAR) Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
8 (KAT) Tvoje ruky ma urobili a stvárnili a naraz ma chceš celkom zahubiť?

9 (KAR) Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
9 (KAT) Len rozpomeň sa, že si ma urobil z hliny, a chceš ma zasa na prach obrátiť?

10 (KAR) Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
10 (KAT) Či ako mlieko nepozlieval si ma a sťaby syru zhustnúť nedal mi?

11 (KAR) Bõrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
11 (KAT) Hej, kožou, telom ty sám odel si ma a votkal si mi kosti, šľachy tiež;

12 (KAR) Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed õrizte az én lelkemet.
12 (KAT) dar žitia si mi blahovoľne udelil a tvoja starosť dych mi chránila.

13 (KAR) De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
13 (KAT) Hoc v svojom srdci tieto veci skrývaš, ja viem, že toto máš pred sebou:

14 (KAR) Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bûnöm alól nem mentesz föl engem.
14 (KAT) Ty ma pozoruješ, či dopustím sa hriechu, no nezbavíš ma mojich priestupkov.

15 (KAR) Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
15 (KAT) Keby som páchal bezbožnosť, beda mi, lež hlavu vztýčiť nesmiem nevinný. Som sýty hanbou, spitý utrpením.

16 (KAR) Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
16 (KAT) Keď pozdvihnem sa, sťa lev naháňaš ma; a opäť sa podivne správaš voči mne.

17 (KAR) Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
17 (KAT) Hneď nových svedkov proti mne si privádzaš a ešte väčšmi na mňa hneváš sa; vždy nové vojská broja proti mne.

18 (KAR) Miért is hoztál ki engem anyámnak méhébõl? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
18 (KAT) Ba prečo si ma z lona matky vyviedol? Čo nezhynul som, zrak než uzrel ma?

19 (KAR) Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhébõl sírba vittek volna!
19 (KAT) Jak ten, čo nie je, prečo som sa nestal ja? Čo neniesli ma z lona do hrobu?

20 (KAR) Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tõlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
20 (KAT) Dni môjho žitia potrvajú kratúčko, nuž nechaj ma už, by som pookrial,

21 (KAR) Mielõtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
21 (KAT) prv, ako pôjdem, skadiaľ sa nik nevracia, kde zem je plná tmy a temravy,

22 (KAR) Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürû setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürû setétség.
22 (KAT) kde zem je šerá, čo je nad tmy černejšie, kde zmätok iba a svit je temravou.“