Kniha Ester

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Est 4, 1-17

1 Márdokeus pedig megtudta mindazt, a mi történt; és Márdokeus megszaggatá ruháit, zsákba és hamuba öltözék, és a város közepére méne [és ]kiálta nagy és keserves kiáltással. 2 És eljött a királynak kapuja elé; mert nem volt szabad bemenni a király kapuján zsákruhában. 3 És minden egyes tartományban, azon helyen, a hová a király parancsa és törvénye eljutott, nagy gyásza volt a zsidóknak, bõjt és siralom és jajgatás; zsák és hamu vala terítve sokak alá. 4 Eljöttek azért Eszternek leányai és udvarmesterei és megmondák néki, és megszomorodék a királyasszony nagyon, és külde ruhákat, hogy felöltöztetnék Márdokeust, és hogy vesse le a zsákot magáról; de nem fogadá el. 5 Akkor elõhivatá Eszter Hatákot, a király udvarmesterei közül a ki az õ szolgálatára volt rendelve, és kiküldé õt Márdokeushoz, hogy megtudja, mi az és miért van az? 6 Kiméne tehát Haták Márdokeushoz a város utczájára, mely a király kapuja elõtt vala. 7 És elmondá néki Márdokeus mindazt, a mi érte õt, és az ezüst összegét, a melyet Hámán mondott, hogy juttat a király kincséhez a zsidókért, hogy elvesztessenek. 8 És az írott rendeletnek mássát is, a melyet Susánban adtak ki eltöröltetésökre, átadá néki, hogy mutassa meg Eszternek, és jelentse és hagyja meg néki, hogy menjen a királyhoz, könyörögni néki és esedezni elõtte az õ nemzetségéért. 9 Elméne azért Haták, és elmondá Eszternek Márdokeus szavait. 10 És monda Eszter Hatáknak, és meghagyá néki, hogy [tudassa ]Márdokeussal: 11 A király minden szolgája és a király tartományainak népe tudja, hogy minden férfinak és asszonynak, a ki bemegy a királyhoz a belsõ udvarba hivatlanul, egy a törvénye, hogy megölettessék, kivévén, a kire a király aranypálczáját kinyujtja, az él; én pedig nem hívattam, hogy a királyhoz bemenjek, már harmincz napja. 12 És megmondák Márdokeusnak Eszter szavait. 13 És monda Márdokeus visszaüzenve Eszternek: Ne gondold magadban, hogy te a király házában megmenekülhetsz a többi zsidó közül. 14 Mert ha e mostani idõben te hallgatsz, másunnan lészen könnyebbségök és szabadulások a zsidóknak; te pedig és atyád háza elvesztek. És ki tudja, talán e mostani idõért jutottál királyságra? 15 És monda Eszter visszaüzenve Márdokeusnak: 16 Menj el és gyûjts egybe minden zsidót, a ki Susánban találtatik, és bõjtöljetek érettem és ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel se nappal, én is és leányaim így bõjtölünk és ekképen megyek be a királyhoz, noha törvény ellenére; ha azután elveszek, hát elveszek. 17 Elméne azért Márdokeus, és úgy cselekedett mindent, a mint néki Eszter parancsolá.

Est 4,1 - Na znak svojej bolesti a zúfalosti roztrhol si odev. Bol to všeobecný znak zármutku.

Est 4,11 - "Vnútorná kráľova sieň" je zasadacia dvorana, do ktorej bolo možno vidieť z vnútorného dvora. Podľa perzského dvorného zvyku o prijatie u kráľa bolo treba vopred zažiadať. Ester predpokladá, že tak by sa azda ku kráľovi ani nedostala. Aman v zlej predtuche bol by prekazil výsluch kráľovnej u kráľa. Ester predpokladá, že sa kráľ už aj na ňu hnevá, lebo zaiste vie, že aj ona patrí k ľudu na smrť odsúdenému. Pripisovala to Amanovmu vplyvu. Kráľ podľa dvorných predpisov nemal sa zbytočne nikomu ukazovať. Najdôvernejší úradníci len zdiaľky smeli s ním hovoriť.

Est 4,16 - Pôstom si chcela Ester vyprosiť Božiu pomoc (2 Sam 12,16–23).

Est 4,17 - Po tomto verši patrí čiastka 13,8 – 14,19.