| 1. kniha kroníkBiblia - Sväté písmo(KAR - Maďarský - Karoli) | 1Krn 16, 1-43 |
1 (KAR) Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égõ- és hálaáldozatokkal az Isten elõtt.
2 (KAR) És mikor Dávid elvégezte az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
3 (KAR) És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
4 (KAR) És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
5 (KAR) Asáf vala a fõ, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
6 (KAR) Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája elõtt.
7 (KAR) Azon a napon adott Dávid elõször [éneket] az Úrnak dícséretére Asáfnak és az õ atyjafiainak kezébe.
8 (KAR) Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek minden népek között az õ nagy dolgait.
9 (KAR) Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
10 (KAR) Dicsekedjetek az õ szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
11 (KAR) Keressétek az Urat és az õ erõsségét; keressétek az õ orczáját szüntelen.
12 (KAR) Emlékezzetek meg az õ csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az õ csudáiról és az õ szájának ítéletirõl.
13 (KAR) Óh Izráelnek, az õ szolgájának magva! Jákóbnak, az õ választottjának fiai!
14 (KAR) Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az õ ítéletei!
15 (KAR) Emlékezzetek meg örökké az õ szövetségérõl, és az õ beszédérõl, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
16 (KAR) A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjérõl.
17 (KAR) Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
18 (KAR) Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
19 (KAR) Midõn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
20 (KAR) Mert járnak vala egyik nemzetségtõl a másikhoz, és egyik országból más országba:
21 (KAR) Mégsem engedé senkinek õket bántani, sõt még a királyokat is megbünteté érettök.
22 (KAR) [Ezt mondván:] Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
23 (KAR) Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását.
24 (KAR) Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait;
25 (KAR) Mert nagy az Úr és igen dícsérendõ, és rettenetes minden istenek felett;
26 (KAR) Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
27 (KAR) Dicsõség és tisztesség van õ elõtte, erõsség és vígasság az õ helyén.
28 (KAR) Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsõséget és erõsséget!
29 (KAR) Adjatok az Úr nevének dicsõséget, hozzatok ajándékot, és jõjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
30 (KAR) Rettegjen az egész föld az õ orczájától; a föld kereksége is megerõsíttetik, hogy ne ingadozzék.
31 (KAR) Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
32 (KAR) Zengjen a tenger és az õ teljessége; örvendezzen a mezõ és minden, a mi azon van.
33 (KAR) Akkor örvendezni kezdenek az erdõnek fái az Úr elõtt, mikor eljövend megítélni a földet.
34 (KAR) Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága.
35 (KAR) És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyûjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
36 (KAR) Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktõl fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
37 (KAR) Ott hagyá azért [Dávid] az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az õ atyjafiait, hogy a láda elõtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
38 (KAR) Obed-Edomot és az õ hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
39 (KAR) Sádók papot pedig és az õ pap atyjafiait, az Úr sátora elõtt [hagyá] a magaslaton, mely Gibeonban vala;
40 (KAR) Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égõáldozattal az égõáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint [cselekedjenek,] a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
41 (KAR) Hémánt is és Jédutunt velök [hagyá,] és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az õ irgalmassága örökkévaló.
42 (KAR) És õ velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká [tevé].
43 (KAR) Akkor eltávozék az egész nép, kiki az õ házához. Dávid pedig visszatére, hogy az õ háznépét is megáldja.
| | 1Krn 16, 1-43 |
Verš 1
Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égõ- és hálaáldozatokkal az Isten elõtt.
2Sam 6:17 - Mikor pedig bevitték az Úr ládáját, és elhelyezék azt az õ helyére a sátornak közepére, melyet számára Dávid felállíttatott: akkor áldozott Dávid egészen égõáldozatokat és hálaadó áldozatokat, az Úr elõtt.
Verš 34
Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága.
Ž 107:1 - Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.
Ž 118:1 - Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme!
Ž 136:1 - Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme.
Ž 136:1 - Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme.
Verš 3
És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
2Sam 6:19 - És osztogattata Dávid mind az egész népnek, Izráel egész seregének, férfiaknak és asszonyoknak, mindenkinek egy-egy lepényt, egy-egy darab húst, és egy-egy kalácsot; és elméne mind az egész nép, kiki az õ házához.
Verš 15
Emlékezzetek meg örökké az õ szövetségérõl, és az õ beszédérõl, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
Gn 17:9 - Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megõrizzed, te és a te magod te utánad az õ nemzedékei szerint.
Verš 16
A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjérõl.
Gn 26:3 - Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged; mert tenéked és a te magodnak adom mind ezeket a földeket, hogy megerõsítsem az esküvést, melylyel megesküdtem Ábrahámnak a te atyádnak.
Verš 17
Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
Gn 28:13 - És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én [vagyok] az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak.
Gn 35:11 - És monda néki az Isten: Én [vagyok] a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tõled; és királyok származzanak a te ágyékodból.
Verš 21
Mégsem engedé senkinek õket bántani, sõt még a királyokat is megbünteté érettök.
Gn 12:20 - És parancsola felõle a Faraó némely embereknek, a kik elbocsáták õtet és az õ feleségét, és mindenét a mije vala.
Ex 7:1 - Az Úr pedig monda Mózesnek: Lásd, Istenévé teszlek téged a Faraónak, Áron pedig, a te atyádfia, szószólód lészen.
Ex 8:1 - És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz és mondd néki: Azt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
Ex 9:1 - És monda az Úr Mózesnek: Menj a Faraóhoz és beszélj vele: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem:
Ex 10:1 - És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz, mert én keményítettem meg az õ szívét és az õ szolgáinak szívét, azért hogy ezeket az én jeleimet megtegyem közöttök.
Ex 11:1 - Az Úr pedig monda Mózesnek: Még egy csapást hozok a Faraóra és Égyiptomra; azután elbocsát titeket innen; a mikor mindenestõl elbocsát, ûzve hajt el titeket innen.
1Krn 16,8-36 - Chválospev je zložený zo žalmov, a to 8–22 = Ž 105,1–5. Verše 23–33 = Ž 96. Verš 34 = Ž 106,1. Verš 35 = Ž 106,47. Verš 36 je chváloreč podobná tým, ktorými sa zakončujú prvé štyri zbierky žalmov.