2. kniha Samuelova

1 (KAR) Elküldé azért az Úr Dávidhoz Nátán [prófétát,] ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember vala egy városban, egyik gazdag, a másik szegény.
1 (ROH) Preto poslal Hospodin Nátana k Dávidovi. A keď vošiel k nemu, povedal mu: Dvaja mužovia boli v jednom meste. Jeden bol bohatý a druhý chudobný.

2 (KAR) A gazdagnak felette sok juhai és ökrei valának;
2 (ROH) Bohatý mal oviec a volov veľmi mnoho.

3 (KAR) A szegénynek pedig semmije nem vala egyéb egy kis nõstény báránykájánál, a melyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan vala, mintegy leánya.
3 (ROH) Chudobný nemal ničoho krome jednej malej ovečky, ktorú bol kúpil, a choval ju, a rástla pri ňom a pri jeho synoch, spolu. Jedla z jeho kusa chleba, pila z jeho pohára a líhala v jeho lone a bola mu jako dcéra.

4 (KAR) Mikor pedig utazó vendége érkezett a gazdagnak: sajnált az õ ökrei és juhai közül hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen belõle, a ki hozzá ment vala; hanem elvevé a szegénytõl az õ bárányát, és azt fõzeté meg a vendégnek, a ki hozzá ment.
4 (ROH) No, prišiel k bohatému človekovi nejaký pocestný. A pretože mu bolo ľúto vziať zo svojich oviec alebo zo svojich volov, aby pripravil pokrm cestujúcemu, ktorý prišiel k nemu, vzal ovečku chudobného človeka a pripravil ju mužovi, ktorý prišiel k nemu.

5 (KAR) Akkor felgerjede Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, a ki azt cselekedte.
5 (ROH) Vtedy sa veľmi rozhneval Dávid na človeka a povedal Nátanovi: Jako že žije Hospodin, synom smrti je muž, ktorý to urobil!

6 (KAR) A bárányért pedig négy annyit kell adnia, mivelhogy ezt mívelte, és annak nem kedvezett.
6 (ROH) A ovcu nahradí štvornásobne preto, že vykonal takú vec a pretože nemal ľútosti.

7 (KAR) És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Én kentelek fel téged, hogy király légy Izráel felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezébõl.
7 (ROH) Na to riekol Nátan Dávidovi: Ty si ten muž! Takto hovorí Hospodin, Bôh Izraelov: Ja som ťa pomazal za kráľa nad Izraelom a ja som ťa vytrhol z ruky Saulovej.

8 (KAR) És néked adtam a te urad házát, és a te uradnak feleségeit a te kebeledbe; ennek felette néked adtam Izráelnek és Júdának házát; [és] ha még ez kevés [volt,] ezt s ezt adtam volna néked.
8 (ROH) A dal som ti dom tvojho pána i ženy tvojho pána do tvojho lona a dal som ti aj dom Izraelov aj Júdu, a keby to bolo bývalo málo, bol by som ti pridal to i to.

9 (KAR) Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely útálatos õ elõtte? A Hitteus Uriást fegyverrel ölted meg, és az õ feleségét magadnak vetted feleségül; magát pedig az Ammon fiainak fegyverével ölted meg.
9 (ROH) Prečo si tedy opovrhnul slovom Hospodinovým, aby si učinil to zlé v jeho očiach? Uriáša Hetejského si zabil mečom a jeho ženu si vzal sebe za ženu a jeho si zavraždil mečom synov Ammonových.

10 (KAR) Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megútáltál engem, és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen.
10 (ROH) Preto teraz neuhne meč z tvojho domu až na veky, pretože si mnou opovrhol a vzal si ženu Uriáša Hetejského, aby ti bola ženou.

11 (KAR) Ezt mondja az Úr: Ímé én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal.
11 (ROH) Takto hovorí Hospodin: Hľa, ja vzbudím proti tebe zlé z tvojho domu a vezmem tvoje ženy pred tvojimi očima a dám ich tvojmu blížnemu, a bude ležať s tvojimi ženami pred očima tohoto slnca.

12 (KAR) Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel elõtt és napvilágnál cselekeszem azt.
12 (ROH) Lebo ty si to urobil tajne, ale ja učiním túto vec pred celým Izraelom a pred slncom.

13 (KAR) Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bûnödet, nem fogsz meghalni.
13 (ROH) Vtedy povedal Dávid Nátanovi: Zhrešil som Hospodinovi. A Nátan riekol Dávidovi: Aj Hospodin preniesol tvoj hriech, nezomrieš.

14 (KAR) Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, a ki lett néked, bizonynyal meghal.
14 (ROH) Ale preto, že si dal tou vecou nepriateľom Hospodinovým príčinu, aby sa rúhali, preto i syn, ktorý sa ti narodil, istotne zomrie.

15 (KAR) Ezekután elméne Nátán az õ házához. És megveré az Úr a gyermeket, a kit az Uriás felesége szült vala Dávidnak; és megbetegedék.
15 (ROH) Potom odišiel Nátan do svojho domu. A Hospodin ranil dieťa, ktoré porodila žena Uriášova Dávidovi, takže ťažko onemocnelo.

16 (KAR) És könyörge Dávid az Istennek a gyermekért, és bõjtöle is Dávid, és bemenvén, a földön feküvék éjjel.
16 (ROH) A Dávid hľadal Boha prosiac za chlapca a postil sa, vošiel a ležal cez noc na zemi.

17 (KAR) Felkelének azért az õ házának vénei [és menének] õ hozzá, hogy felemeljék õt a földrõl: de nem akará, és nem is evék õ velek kenyeret.
17 (ROH) Potom prišli starší jeho domu a zastali nad ním, aby ho zodvihli so zeme, ale nechcel vstať ani nejedol s nimi chleba.

18 (KAR) Hetednapra azért meghala a gyermek, és nem merik vala a Dávid szolgái néki megmondani, hogy meghalt a gyermek, mert ezt mondják vala: Ímé, még mikor a gyermek élt, szólottunk néki és meg sem hallotta szónkat; hogyan mondanánk meg néki, hogy meghalt a gyermek, hogy [magának] bajt szerezzen?
18 (ROH) A stalo sa siedmeho dňa, že zomrelo dieťa. A služobníci Dávidovi sa báli oznámiť mu, že dieťa zomrelo, lebo vraveli: Hľa, keď vtedy, dokiaľ ešte žilo dieťa, keď sme mu hovorili, neposlúchol nášho hlasu, jakože mu máme povedať teraz, že zomrelo dieťa, aby vykonal voľačo zlé?

19 (KAR) Látván pedig Dávid, hogy az õ szolgái suttognak, eszébe vevé Dávid, hogy meghalt a gyermek, és monda Dávid az õ szolgáinak: Meghalt-é a gyermek? Azok mondának: Meghalt.
19 (ROH) Ale keď videl Dávid, že si jeho služobníci pošuškávajú čosi, porozumel, že zomrelo dieťa. A Dávid riekol svojim služobníkom: Či azda zomrelo dieťa? A povedali: Zomrelo.

20 (KAR) Felkelvén azért Dávid a földrõl, megmosdék és megkené magát és más ruhát võn magára, és bemenvén az Úr házába, imádkozék. Azután beméne a maga házába, és kérésére kenyeret vivének eleibe, és evék.
20 (ROH) Vtedy vstal Dávid so zeme a umyl sa a pomazal sa a premenil svoje rúcho a vojdúc do domu Hospodinovho klaňal sa. A keď potom zase vošiel do svojho domu, pýtal si jesť, a keď mu predložili chlieb, jedol.

21 (KAR) Akkor mondának az õ szolgái néki: Mi dolog ez, a mit míveltél? Míg a gyermek élt, bõjtöltél és sírtál; most pedig, hogy meghalt a gyermek, felkelél és kenyeret ettél.
21 (ROH) Vtedy mu povedali jeho služobníci: Jaká je to vec, ktorú si učinil? Pre dieťa, dokiaľ ešte žilo, si sa postil a plakal si, a teraz, keď zomrelo dieťa, si vstal a jedol si chlieb?

22 (KAR) Monda õ: Míg a gyermek élt, addig bõjtöltem és sírtam; mert ezt mondottam: Ki tudja, talán az Úr könyörül rajtam, és megél a gyermek.
22 (ROH) A riekol: Dokiaľ ešte žilo dieťa, postil som sa a plakal som, lebo som povedal: Kto vie? Možno, že sa Hospodin zmiluje nado mnou, a dieťa bude žiť.

23 (KAR) De most, [hogy] meghalt, vajjon miért bõjtölnék? Vajjon visszahozhatom-é azzal? Én megyek õ hozzá, de õ nem jõ ide vissza én hozzám.
23 (ROH) Ale teraz, keď zomrelo, načo by som sa ešte postil? Či ho azda môžem ešte vrátiť? Ja pojdem za ním, ale ono sa nevráti ku mne.

24 (KAR) És megvigasztalá Dávid az õ feleségét, Bethsabét, és beméne hozzá, és vele hála. És õ szült fiat, és nevezé annak nevét Salamonnak, és az Úr szereté azt,
24 (ROH) Potom potešil Dávid Bat-šebu, svoju ženu, a vošiel k nej a ležal s ňou. A porodila mu syna, a nazval jeho meno Šalamún. A Hospodin ho miloval.

25 (KAR) A mint megizente vala Nátán próféta által, ki nevezé az õ nevét Jedidjának, az Úrért.
25 (ROH) A poslal slovo po prorokovi Nátanovi, ktorý nazval jeho meno Jedidja , pre Hospodina.

26 (KAR) Joáb pedig hadakozék az Ammon fiainak [városa,] Rabba ellen, és megvevé a királyi várost.
26 (ROH) A Joáb bojoval proti Rabbe synov Ammonových a zaujal kráľovské mesto.

27 (KAR) És követeket külde Dávidhoz Joáb ilyen követséggel: Hadakoztam Rabba ellen, és meg is vettem a város[nak egyik részét, a hol a víz van.]
27 (ROH) Potom poslal Joáb poslov k Dávidovi a povedal: Bojoval som proti Rabbe aj som zaujal mesto vôd.

28 (KAR) Most azért gyûjtsd egybe a népnek maradékát, és szállj táborba a város ellen, foglald el azt, nehogy valamiképen, ha én foglalnám el, róla neveztessék az én nevem.
28 (ROH) Preto teraz sober ostatok ľudu a polož sa táborom proti mestu a zaujmi ho, aby som nezaujal mesta ja, a bolo by nad ním menované moje meno.

29 (KAR) Egybegyûjté azért Dávid mind az egész népet, és aláméne Rabba ellen, és harczola ellene, és elfoglalá azt.
29 (ROH) Vtedy sobral Dávid všetok ľud a odišiel do Rabby a bojoval proti nemu a zaujal ho.

30 (KAR) És elvevé az õ királyuknak koronáját annak fejérõl, melynek súlya egy tálentum arany volt, és drága [kövekkel vala rakva,] és lõn a Dávid fején, és a városból felette sok zsákmányt hozott el.
30 (ROH) A vzal korunu ich kráľa s jeho hlavy, ktorá vážila hrivnu zlata a mala vrúbené drahé kamene, a bola položená na hlavu Dávidovi. A koristi toho mesta vyniesol veľmi mnoho.

31 (KAR) A népet pedig, mely benne [vala,] kihozatá; és némelyét fûrész, némelyét vasborona alá, némelyét fejsze alá vetteté; némelyeket mészkemenczén vitt által, és így cselekedék az Ammon fiainak minden városával. Haza méne azután Dávid és az egész nép Jeruzsálembe.
31 (ROH) A ľud, ktorý bol v ňom, vyviedol a postavil ho do píly a ku strojom, režúcim železo, a k železným sekerám a dal ich zaviesť do tehelní. A tak učinil všetkým mestám synov Ammonových. Potom sa navrátil Dávid i všetok ľud do Jeruzalema.