  | Kniha GenezisBiblia - Sväté písmo(KAR - Maďarský - Karoli) | Gn 9, 1-29 |
1 Gn 9, 1 Azután megáldá Isten Noét és az õ fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. 2 Gn 9, 2 És féljen és rettegjen tõletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; 3 Gn 9, 3 Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelûl; a mint a zöld fûvet, nektek adtam mindazokat. 4 Gn 9, 4 Csak a húst az õt elevenítõ vérrel meg ne egyétek. 5 Gn 9, 5 De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertõl, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. 6 Gn 9, 6 A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert. 7 Gn 9, 7 Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon. 8 Gn 9, 8 És szóla az Isten Noénak és vele az õ fiainak, mondván: 9 Gn 9, 9 Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok. 10 Gn 9, 10 És minden élõ állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig. 11 Gn 9, 11 Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére. 12 Gn 9, 12 És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök idõkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élõ állat között, mely ti veletek van: 13 Gn 9, 13 Az én ívemet helyeztetem a felhõkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. 14 Gn 9, 14 És lészen, hogy mikor felhõvel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhõben. 15 Gn 9, 15 És megemlékezem az én szövetségemrõl, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testbõl való élõ állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére. 16 Gn 9, 16 Azért legyen tehát az ív a felhõben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségrõl Isten között és minden testbõl való élõ állat között, mely a földön van. 17 Gn 9, 17 És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van. 18 Gn 9, 18 Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja. 19 Gn 9, 19 Ezek hárman a Noé fiai s ezektõl népesedék meg az egész föld. 20 Gn 9, 20 Noé pedig földmívelõ kezde lenni, és szõlõt ültete. 21 Gn 9, 21 És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. 22 Gn 9, 22 Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az õ atyjának mezítelenségét, és hírûl adá künnlevõ két testvérének. 23 Gn 9, 23 Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét. 24 Gn 9, 24 Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az õ kisebbik fia cselekedett vala: 25 Gn 9, 25 Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt. 26 Gn 9, 26 Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán! 27 Gn 9, 27 Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán! 28 Gn 9, 28 Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig. 29 Gn 9, 29 És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendõ; és meghala.
| | | Gn 9, 1-29 |
Verš 1
Azután megáldá Isten Noét és az õ fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
Gn 1:28 - És megáldá Isten õket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Gn 8:17 - Minden vadat, mely veled van, minden testbõl, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.
Verš 3
Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelûl; a mint a zöld fûvet, nektek adtam mindazokat.
Gn 1:29 - És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fûvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
Verš 4
Csak a húst az õt elevenítõ vérrel meg ne egyétek.
Lv 3:17 - Örökkévaló rendtartás legyen a ti nemzetségeiteknél minden ti lakhelyeteken: semmi kövért és semmi vért meg ne egyetek!
Lv 7:26 - És semmi vért se egyetek meg bármely lakhelyeteken: se madárnak, se baromnak vérét.
Lv 17:14 - Mert minden testnek élete az õ vére a benne levõ élettel. Azért mondom Izráel fiainak: Semmiféle testnek a vérét meg ne egyétek, mert minden testnek élete az õ vére; valaki megeszi azt, irtassék ki.
Lv 19:26 - Ne egyetek vérrel valót, ne varázsoljatok és ne bûvészkedjetek.
Dt 12:23 - Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!
Verš 5
De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertõl, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.
Ex 21:12 - A ki úgy megver valakit, hogy meghal, halállal lakoljon.
Ex 21:28 - Ha férfit vagy asszonyt öklel meg egy ökör, úgy hogy meghal: kõvel köveztessék meg az ökör, és húsát meg ne egyék; de az ökörnek ura ártatlan.
Verš 6
A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.
Nár 4:13 - Az õ prófétáinak bûne, az õ papjainak vétke miatt [van ez,] a kik az igazaknak vérét ontották abban.
Mt 26:52 - Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök.
Zjv 13:10 - Ha valaki fogságba visz [mást], [õ is] fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tûrése és hite.
Gn 1:27 - Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt: férfiúvá és asszonynyá teremté õket.
Verš 7
Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.
Gn 1:28 - És megáldá Isten õket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Gn 8:17 - Minden vadat, mely veled van, minden testbõl, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.
Verš 9
Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok.
Iz 54:9 - Mert [úgy lesz] ez nékem, [mint] a Noé özönvize; miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek.
Verš 18
Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.
Gn 6:10 - És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet.
Gn 9,1-7 - Ako bol Boh požehnal Adama (1,28), tak teraz po potope požehnáva Noema, hlavu nového ľudstva, a dáva mu nadvládu nad všetkým, čo žije na zemi. Po dedičnom hriechu aj príroda sa spriečila človeku. Predtým vládol nad ňou ľahko a pokojne. Po potope Boh zakazuje jesť krv alebo mäso, v ktorom by ostala všetka krv. Podľa poňatia starozákonného človeka krv bola sídlom duše. Duša však prináleží len Bohu, najmä ľudská duša. Preto beda tomu, kto preleje ľudskú krv. Odteraz bude platiť zákon odvety: život za život. Prísnosť tohto zákona zakladá sa na hodnosti človeka, ktorý je stvorený na obraz Boží.
Gn 9,8-11 - Prísľub, že Boh nezničí svet celosvetovou potopou, dotýka sa človeka, zvierat a všetkého potomstva. Zvieratá, stvorené kvôli človekovi, pokladajú sa s ním za jeden celok. Boh nevyničí viac potopou všetko stvorenstvo! Boh sa zaručuje za tento prísľub a Písmo nám ho opisuje ako "zmluvu", na ktorú spomienkou bude dúha. Prítomnosťou zmluvy medzi Bohom a človekom je odteraz téma zla ohraničená a prekonaná inou témou, ktorej budú patriť nasledujúce stránky Písma – témou znovunarodenia, obnovenia a spásy.
Gn 9,12-16 - Túto zmluvu Boh potvrdzuje znamením, znakom, akoby pečaťou. Dúha bude znamením pokoja a Božieho milosrdenstva. Neskôr, pri Abrahámovi bude to obriezka (Gn 17,11), pri sinajskej zmluve pokropenie krvou obetných zvierat. Autor netvrdí, že Boh vtedy stvoril dúhu alebo, že by sa vtedy prvýkrát zjavila. Znamenie nemusí byť niečo mimoriadne.
Gn 9,18-19 - Tieto verše sú úvodom k nasledujúcej rozprave a pripravujú aj správu o rozchode národov (hl. 10 – 11). Sem, hebr. šém, značí ,meno, slávne meno'; Cham značí ,teplý' alebo ,spojený' a napokon Jafet ,krása' alebo ,šírka'.
Gn 9,25-27 - Udivuje, že Noe nepreklial ani tak Chama, ako jeho potomstvo, čo bolo pre Chama horšie. Boh najcitlivejšie tresce ľudí na deťoch. Potomci Chamovi stanú sa sluhami svojich bratov. Kanaánčania, ako to dokazujú dejiny, upadli do takej bezbožnosti, že naozaj sa splnila na nich kliatba Noemova. Izraeliti, potomci to Semovi, v čase príchodu do zasľúbenej zeme ich sčiastky podmanili, sčiastky vyhubili. Sem dostáva otcovské požehnanie a je vyslovené chválou Semovho Boha. Pravý Boh bude mať osobitný vzťah k potomstvu Semovmu. I keď mnohí zo Semitov odpadnú od viery v pravého Boha, prakticky však niektorí ostanú verní, a ako to neskoršie svätopisec ukáže, budú to Izraeliti. Požehnanie je už v tom, že so Semitmi bude Pán, Boh. – Aj Jafet dostáva požehnanie, on síce nebude nositeľom zjavenia Božieho ako Sem, ale Boh ho požehná početným potomstvom. V hebrejčine je istá slovná hra, veď Jafet značí šírku, rozvetvenie. Jafet bude bývať "pod Semovými stanmi", bude účastný na Semovom požehnaní, potomci Jafetovi poznajú pravého Boha. A vtedy aj Kanaánčania budú slúžiť potomkom Semovým.
