Kniha Genezis

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Gn 35, 1-29

1 Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú elõtt futsz vala. 2 Akkor monda Jákób az õ házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket. 3 És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, a melyen jártam. 4 Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikbõl a függõket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett vala. 5 És elindulának. De Istennek rettentése vala a körûltök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait. 6 Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, õ maga és az egész sokaság, mely õ vele vala. 7 És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Béthelnek, mivelhogy ott jelent meg néki az Isten, mikor az õ bátyja elõtt fut vala. 8 És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Béthelen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákhutnak. 9 Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá õt. 10 És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek. 11 És monda néki az Isten: Én [vagyok] a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tõled; és királyok származzanak a te ágyékodból. 12 És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet. 13 És felméne õ tõle az Isten azon a helyen, a hol vele szólott vala. 14 Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, a hol szólott vele, kõoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat. 15 És nevezé Jákób a hely nevét, a hol az Isten szólott vala õ vele, Béthelnek. 16 És elindúlának Béthelbõl, s mikor Efratától, hogy oda érjenek, már csak egy dûlõföldre valának, szûle Rákhel, és nehéz vala az õ szûlése. 17 S vajudása közben monda néki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz. 18 És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé õt Benjáminnak. 19 És meghala Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Bethlehembe) vivõ úton. 20 És emlékoszlopot állíta Jákób az õ sírja fölött. Rákhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig. 21 Azután tovább költözék Izráel, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát. 22 Lõn pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, és hála Bilhával, az õ atyjának ágyasával, s meghallá Izráel. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten. 23 Lea fiai: Jákób elsõszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon. 24 Rákhel fiai: József és Benjámin. 25 A Rákhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Nafthali. 26 A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, a kik születtek néki Mésopotámiában. 27 És eljuta Jákób Izsákhoz, az õ atyjához Mamréba, Kirját-Arbába, azaz Hebronba, a hol Ábrahám és Izsák tartózkodnak vala. 28 Valának pedig Izsák napjai száz nyolczvan esztendõ. 29 És kimúlék Izsák és meghala, és takaríttaték az õ eleihez vén korban, bételvén az élettel; és eltemeték õt az õ fiai, Ézsaú és Jákób.

Verš 1

Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú elõtt futsz vala.

Gn 28:12 - És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.

Gn 27:43 - Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba,

Verš 7

És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Béthelnek, mivelhogy ott jelent meg néki az Isten, mikor az õ bátyja elõtt fut vala.

Gn 28:19 - És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az elõtt pedig Lúz vala annak a városnak neve.

Verš 9

Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá õt.

Oz 12:4 - Küzdött az angyallal és legyõzte; sírt és könyörgött néki. Béthelben találta meg õt, és ott beszélt velünk.

Verš 10

És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek.

Gn 32:28 - Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és gyõztél.

2Kr 17:34 - És mind e mai napig az õ régi szokásuk szerint cselekesznek; nem tisztelik [igazán] az Urat, és nem cselekesznek az õ rendeléseik és szokásuk szerint, sem pedig ama törvény és parancsolat szerint, a melyet az Úr parancsolt a Jákób fiainak, a kiknek az Izráel nevet adta.

Verš 11

És monda néki az Isten: Én [vagyok] a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tõled; és királyok származzanak a te ágyékodból.

Gn 17:1 - Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendõs vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én elõttem, és légy tökéletes.

Gn 28:3 - A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy;

Gn 48:3 - És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.

Gn 17:6 - És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tõled.

Gn 17:16 - És megáldom õt, és fiat is adok õ tõle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak õ tõle.

Mt 1:6 - Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétõl;

Verš 14

Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, a hol szólott vele, kõoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat.

Gn 28:18 - És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére;

Verš 19

És meghala Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Bethlehembe) vivõ úton.

Gn 48:7 - Mert mikor Mésopotámiából jövék, meghala mellettem Rákhel Kanaán földén az úton, mikor még egy dûlõföldre valék Efratától, és eltemetém õt ott az Efratába (azaz Bethlehembe) vezetõ úton.

Verš 22

Lõn pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, és hála Bilhával, az õ atyjának ágyasával, s meghallá Izráel. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten.

Gn 49:4 - Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz elsõ, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertõztetted! Nyoszolyámba lépett õ.

Verš 23

Lea fiai: Jákób elsõszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon.

Gn 46:8 - Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, kik bementek Égyiptomba: Jákób és az õ fiai: Jákóbnak elsõszülötte Rúben.

Ex 1:2 - Rúben, Simeon, Lévi és Júda;

Verš 29

És kimúlék Izsák és meghala, és takaríttaték az õ eleihez vén korban, bételvén az élettel; és eltemeték õt az õ fiai, Ézsaú és Jákób.

Gn 25:8 - És kimúlék és meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az [élettel], és takaríttaték az õ népéhez.

Gn 35,1 - Po tom, ako sa Jakubovi synovia tak nepriateľsky zachovali k obyvateľom Sichemu, Jakub nemohol sa tam dlhšie zdržovať. Aj Pán vyžaduje od Jakuba, aby sa pobral na miesto, kde mu prisľúbil pred odchodom do Mezopotámie svoju pomoc a ochranu (28,10 n.).

Gn 35,2-4 - Vtedy Jakub plní aj sľub, čo bol urobil už dávno predtým, že totiž bude slúžiť len pravému Bohu, Pánovi (28,21.22). Cudzí bohovia sú terafim, čo Ráchel vzala z otcovského domu, a tiež nejaké sošky, ktoré Jakubovi synovia odniesli ako korisť zo Sichemu. Krúžky neboli len ozdobou, ale aj amuletmi, čo mali zaručiť istotu pre toho, ktorý ich nosieval. Teda bola to povera, ktorá mala za podklad mnohobožstvo. Išli na posvätné miesto, mali sa teda očistiť: umyť a preobliecť. Vonkajšok však mal vyjadrovať vnútro.

Gn 35,16-20 - Efrata je staršie pomenovanie Betlehema. Efrata značí Krajinu plodov, Betlehem zasa Dom chleba.

Gn 35,21-22 - Veža stáda, hebr. migdal'éder, takto sa volala preto, že slúžila pastierom za prístrešie, keď v noci strážievali stáda. Stála medzi Betlehemom a Hebronom (Lk 2,9 n.). Jakuba už zarmútili dvaja synovia, Simeon a Lévi (34,30), a teraz ho zarmucuje Ruben hanebným skutkom, ktorý Jakub nezabudne a zbaví preň Rubena práva prvorodeného (49,4).

Gn 35,27-29 - Mambre pozri 13,18, Kirjat-Arbe (23,2). Pripojil sa k svojmu ľudu – pozri 25,8. Izáka pochovali v jaskyni Makpele (49,31, porov. s 25,9 a 23,19). – Jakub mal pri otcovej smrti 120 rokov (25,26) a Jakub mal 108 rokov, keď predali sedemnásťročného Jozefa (37,2), teda Izák žil ešte po predaní Jozefa dvanásť rokov, keďže všetkých rokov Izákových bolo 180. Svätopisec opisuje smrť Izákovu vopred a len potom udalosti, ktoré sa zbehli okolo Jozefa.