Kniha Genezis

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Gn 29, 1-35

1 Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földére. 2 És látá, hogy ímé egy kút van a mezõben, és hogy ott három falka juh hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak száján nagy kõ vala: 3 Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverõdik, elgördítik a követ a kút szájáról és megitatják a juhokat s ismét helyére teszik a követ, a kút szájára. 4 És monda nékik Jákób: Honnan valók vagytok atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk. 5 És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor fiát? s azok felelének: Ismerjük. 6 Azután monda nékik: Egészségben van-é? s azok mondának: Egészségben van, és az õ leánya Rákhel ímhol jõ a juhokkal. 7 És monda [Jákób:] Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek. 8 Azok pedig felelének: Nem tehetjük míg valamennyi nyáj össze nem verõdik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat. 9 Még beszélget vala velõk, mikor megérkezék Rákhel az õ atyja juhaival, melyeket legeltet vala. 10 S lõn, a mint meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az õ anyja bátyjának leányát, és Lábánnak az õ anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak az õ anyja bátyjának juhait. 11 És megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy felszóval síra. 12 S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy õ az õ atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az õ atyjának. 13 És lõn mikor Lábán Jákóbnak, az õ húga fiának hírét hallá, eleibe futa, megölelé és megcsókolá õt, és bevivé az õ házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak. 14 És monda néki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig, 15 És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred? 16 Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Rákhel. 17 Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetû és szép tekintetû vala. 18 Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért. 19 És monda Lábán: Jobb néked adnom õt, hogysem másnak adjam õt, maradj én nálam. 20 Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala õt. 21 És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet: mert az én idõm kitelt, hadd menjek be hozzá. 22 És begyûjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat. 23 Estve pedig vevé az õ leányát Leát, és bevivé hozzá, a ki beméne õ hozzá. 24 És Lábán az õ szolgálóját Zilpát, szolgálóul adá az õ leányának Leának. 25 És reggelre kelve: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én tégedet? Miért csaltál meg engem? 26 Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a nagyobbik elõtt. 27 Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is néked adjuk a szolgálatért, melylyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig. 28 Jákób tehát aképen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki adá Rákhelt, az õ leányát feleségûl. 29 És adá Lábán az õ leányának Rákhelnek, az õ szolgálóját Bilhát, hogy néki szolgálója legyen. 30 És beméne Rákhelhez is, és inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát és szolgála õ nála még más hét esztendeig. 31 És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Rákhel pedig magtalan vala. 32 Fogada azért Lea az õ méhében és szûle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem. 33 Azután ismét teherbe esék és szûle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak. 34 És megint teherbe esék és szûle fiat, és monda: Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szûltem néki; azért nevezé nevét Lévinek. 35 És ismét teherbe esék, és fiat szûle és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszûnék a szûléstõl.

Verš 18

Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért.

Oz 12:12 - Jákób Aram földére bujdosott, és egy asszonyért szolgált az Izráel, és egy asszonyért pásztorkodott.

Gn 29,9 - Labanovi synovia sú ešte mladí, preto je- ho ovce pasie dcéra Ráchel (30,35). Ráchel značí ,ovca'.

Gn 29,13 - Rozprával o príčine svojej cesty, o roztržke s Ezauom.

Gn 29,14 - Pozri pozn. k 2,23.

Gn 29,17 - Lia-Lé 'ah ,ustatá, pomalá'.

Gn 29,18 - V starých časoch u rozličných národov dcéra bola považovaná za majetok. Budúci ženích si ju takrečeno kupoval. Keď nemal peniaze, ponúkol svoju službu ako protihodnotu. Tu si ju chcel vyslúžiť. Takýto zvyk ešte trvá u Arabov.

Gn 29,25 - Labanov podvod a Jakubov omyl podporil aj zvyk, že snúbenica si pred snúbencom zahaľovala tvár až do svadobnej noci, porov. 24,65.

Gn 29,28 - Mnohoženstvo u patriarchov Pán trpel, ale mnohoženstvo ani vtedy nemalo byť. Dve sestry dať jednému mužovi za ženy zákon Hamurapiho (starobabylonský) dovoľoval, no Mojžiš tento zvyk celkom zakáže (Lv 18,18). Predtým však tento zákon nezaväzoval.

Gn 29,31-35 - Jakub dostal Liu za ženu proti svojej vôli. Bolo preto prirodzené, že väčšiu pozornosť venoval Ráchel. Lia sa cítila odstrčenou a k tomu pristúpila ešte aj žiarlivosť na mladšiu sestru. Lia sa trápila a trpela. Tu prichádza na pomoc Pán. Požehnáva Liu jedno za druhým štyrmi synmi. A to bolo pre ňu, východnianku, veľkým vyznačením. Ráchel zatiaľ ostáva neplodnou. Mená synov Liiných označujú okolnosti, za akých sa narodili. Ruben, dosl. ,Hľaďte, syn!'. Doplniť si treba: ,Hľaďte, syn, čo mi dal Pán! Hľaďte, Pán je so mnou, a keď som darovala syna svojmu mužovi, teraz ma bude ľúbiť aspoň kvôli nemu!' Simeon, od slovesa šáma, teda ,vyslyšanie'. Boh ju vypočul a pomocou synov získa si Lia priazeň mužovu. Lévi, od láváh, pripojiť sa, primknúť, teda ,pripojenie, primknutie'. Júda, od slovesa jádáh ,chváliť, sláviť', teda ,chválený, oslávený'. To jest: Nech je Pán chválený za požehnanie!