  | Kniha GenezisBiblia - Sväté písmo(KAR - Maďarský - Karoli) | Gn 25, 1-34 |
1 Gn 25, 1 Ábrahám pedig ismét võn magának feleséget, kinek neve Ketúráh vala. 2 Gn 25, 2 És az szûlé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot. 3 Gn 25, 3 Joksán pedig nemzé Sébát, és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leummim. 4 Gn 25, 4 S Midiánnak fiai: Éfah, Éfer, Hánok, Abida és Eldaah: Mind ezek Ketúráhnak fiai. 5 Gn 25, 5 Valamije pedig Ábrahámnak vala, mindazt Izsáknak adta vala. 6 Gn 25, 6 Az ágyasok fiainak pedig, a kik Ábraháméi valának, ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az õ fia mellõl, Izsák mellõl még éltében napkelet felé, napkeleti tartományba. 7 Gn 25, 7 S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: száz hetvenöt esztendõ. 8 Gn 25, 8 És kimúlék és meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az [élettel], és takaríttaték az õ népéhez. 9 Gn 25, 9 És eltemeték õt Izsák és Ismáel az õ fiai a Makpelá barlangjában, Efronnak, a Khitteus Czohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van. 10 Gn 25, 10 Abban a mezõben, melyet Ábrahám a Khéth fiaitól vett vala: ott temettetett el Ábrahám és az õ felesége Sára. 11 Gn 25, 11 Lõn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az õ fiát Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakhai Rói forrásánál. 12 Gn 25, 12 Ezek pedig Ábrahám fiának Ismáelnek nemzetségei, a kit az Égyiptombeli Hágár a Sára szolgálója szûlt vala Ábrahámnak. 13 Gn 25, 13 Ezek az Ismáel fiainak nevei, nevök s nemzetségök szerint: Ismáelnek elsõszülötte Nebájót, azután Kédar, Adbeél és Mibszám. 14 Gn 25, 14 És Misma, Dúmah és Massza. 15 Gn 25, 15 Hadar, Théma, Jetúr, Náfis és Kedmah. 16 Gn 25, 16 Ezek az Ismáel fiai, és ezek azoknak nevei udvaraikban, falvaikban; tizenkét fejedelem az õ nemzetségök szerint. 17 Gn 25, 17 Ezek pedig az Ismáel életének esztendei: száz harminczkét esztendõ. És kimúlék és meghala, és takaríttaték az õ népéhez. 18 Gn 25, 18 Lakoztak pedig Havilától fogva Súrig, a mely Égyiptom átellenében van, a merre Assiriába mennek. Minden atyjafiával szemben esett az õ [lakása]. 19 Gn 25, 19 Ezek pedig Izsáknak az Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzé Izsákot. 20 Gn 25, 20 Izsák pedig negyven esztendõs vala, a mikor feleségûl vette Rebekát a Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való Lábánnak húgát. 21 Gn 25, 21 És könyörge Izsák az Úrnak az õ feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá õt: és teherbe esék Rebeka, az õ felesége. 22 Gn 25, 22 Tusakodnak vala pedig a fiak az õ méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat. 23 Gn 25, 23 És monda az Úr õnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsõdbõl, egyik nép a másik népnél erõsebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek. 24 Gn 25, 24 És betelének az õ szülésének napjai, és ímé kettõsök valának az õ méhében. 25 Gn 25, 25 És kijöve az elsõ; vereses vala, mindenestõl szõrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak. 26 Gn 25, 26 Azután kijöve az õ atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendõs vala, a mikor ezek születének. 27 Gn 25, 27 És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értõ mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó. 28 Gn 25, 28 Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot. 29 Gn 25, 29 Jákób egyszer valami fõzeléket fõze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezõrõl, 30 Gn 25, 30 Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételbõl, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak. 31 Gn 25, 31 Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsõszülöttségedet. 32 Gn 25, 32 És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsõszülöttségem? 33 Gn 25, 33 És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az õ elsõszülöttségét Jákóbnak. 34 Gn 25, 34 S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és fõtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsõszülöttséget.
| | | Gn 25, 1-34 |
Verš 32
És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsõszülöttségem?
Iz 22:13 - És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!
1Kor 15:32 - Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!
Verš 2
És az szûlé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot.
1Krn 1:32 - Keturának pedig, az Ábrahám ágyasának fiai, kiket szüle, ezek: Zimrán, Joksán, Médán, Midián, Isbák és Suakh. És a Joksán fiai: Séba és Dédán.
Verš 5
Valamije pedig Ábrahámnak vala, mindazt Izsáknak adta vala.
Gn 24:36 - És Sára az én uramnak felesége fiat szûlt az én uramnak, az õ vénségében, és annak adá mindenét, a mije van.
Verš 8
És kimúlék és meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az [élettel], és takaríttaték az õ népéhez.
Gn 15:15 - Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
Verš 13
Ezek az Ismáel fiainak nevei, nevök s nemzetségök szerint: Ismáelnek elsõszülötte Nebájót, azután Kédar, Adbeél és Mibszám.
1Krn 1:29 - Ezeknek nemzetségei pedig ezek: Ismáel elsõszülötte Nebájót és Kédar, Adbeél és Mibszám.
Verš 21
És könyörge Izsák az Úrnak az õ feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá õt: és teherbe esék Rebeka, az õ felesége.
Rim 9:10 - Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytõl fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól:
Verš 23
És monda az Úr õnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsõdbõl, egyik nép a másik népnél erõsebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
2Sam 8:14 - Az Idumeusok közé is állandó sereget rendele, egész Idumeába állandó sereget rendele, és az Idumeusok mind Dávid szolgái lettek. És megoltalmazá az Úr Dávidot, valahová megyen vala.
Rim 9:12 - Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
Verš 26
Azután kijöve az õ atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendõs vala, a mikor ezek születének.
Oz 12:3 - Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erõs volt, küzdött az Istennel.
Gn 25,1-11 - Zoznam Abrahámových synov z Ketury je vlastne doplnením rodostromu 11,27–32. Niektoré mená označujú osoby, iné zasa národy. Národy sú: Asýrčania, ktorí bývali v susedstve potomkov Izmaelových, Madiánčania, ktorí obývali Sinajský polostrov a pri ktorých sa osadili Latusiti. Saba a Dadan uvádzajú sa v 10,7 medzi Kušitmi. Ostatné mená pravdepodobne označujú už len Keturiných synov. – Abrahám umiera, keď Izák mal už sedemdesiatpäť rokov. Jakub a Ezau mali po pätnásť (25,26).
Gn 25,12-18 - Potomkovia Izmaelovi sa osadili v Severnej Arábii.
Gn 25,19 - Týmto veršom sa začína podľa hebrejského textu ôsmy diel Knihy Genezis. Zdalo by sa, že bude v nej reč o Izákovi. Opisuje osudy jeho dvoch synov, Jakuba a Ezaua. Paddan Aram, doslova rovina Aram, označuje Mezopotámiu, najmä jej severnú časť v okolí Charanu.
Gn 25,22 - Rebeka považuje pohyb detí za zlé znamenie. Ak z toho má byť nešťastie, nuž nemusela ani počať: Ak je to tak, prečo som takáto, t. j. v požehnanom stave. Vo svojom trápení šla sa poradiť Pána. Asi k nejakému oltáru.
Gn 25,23 - Nevieme ani, ako sa to opýtanie stalo, ani ako jej Pán odpovedal. Odpoveď je rytmická a naznačuje, že Rebeka bude matkou dvoch národov. Splní sa, čo jej boli žičili pri odchode z otcovského domu (24,60). Nepokoj, pohyb detí v živote matky, je predzvesťou ich nepokojného života. Oba národy budú v ustavičnom napätí a nepokoji medzi sebou. A potomci mladšieho budú vládnuť nad potomkami toho, čo sa narodí prv. Právo prvorodeného nezaisťuje mu nijakú prednosť v rode.
Gn 25,25 - Červený – ,admóní' – rozumie sa alebo červenej pokožky, alebo len ryšavých vlasov. Na toto nadväzuje aj v. 30: Edom ,červený' od slova ,asah – červenať sa', Ezau ,chlpatý, zarastený. Ako kožuch' – sé 'ar už vopred označuje kraj Seir, kde potomkovia Edomovi-Ezauovi budú bývať. Edom, Idumea, krajina medzi Mŕtvym morom a Elamským zálivom, neskoršie zahrňovala aj severnú časť Sinajského polostrova až po južné hranice Palestíny.
Gn 25,26 - Jakub –,ágéb' ,päta' a tiež i ten, čo drží pätu. Jakub chytil pätu svojho brata, akoby ho chcel zadržať, akoby chcel byť on prvorodený. Na príhodu sa spomenie ešte v 27,36.
Gn 25,27-34 - Bratia boli rozličnej povahy. Otec mal radšej prvorodeného, a matka zasa mladšieho. Asi preto, lebo vedela, že Jakub bude viac znamenať pre rod ako Ezau (v. 23). V celej rozprave javí sa Ezau ako nerozumný, ľahkovážny. Jakub zasa ako prezieravý a mysliaci do budúcnosti. Jakub svojím počínaním plní len to, čo Boh už predtým prezradil jeho matke. Jakubovo počínanie iste nie je najstatočnejšie, ale nesmieme ho posudzovať podľa kresťanskej morálky. Edom – červený, pozri vyššie v. 24. Ezauovi nezáleží na prvorodenstve, on sa o také veci málo stará. Žije zo dňa na deň. Jakub je však pravý opak: je pastierom a roľníkom, a preto myslí na budúcnosť. Váži si právo prvorodenstva. Ono dávalo nárok na dve čiastky z otcovského majetku a okrem toho prvorodený po otcovej smrti sa stával hlavou rodiny. V tomto prípade išlo aj o požehnania, ktoré dostal už ich starý otec Abrahám, a ony iste prejdú s otcovským požehnaním na dediča Izákovho. Preto Jakub, o ktorom už Pán prezradil, že bude vládnuť nad svojím bratom, domáha sa tejto hodnosti. Lež jeho skutok nemožno schvaľovať; mal nechať všetko na riadenie Božie. Ezau predal svoje právo za jediné jedlo – tak robí každý hriešnik, ktorý za krátku radosť, za hriech, stráca právo na večný život.
