Hľadaný výraz: Job 9, Preklad: Maďarský - Karoli, Počet výsledkov: 1
| 1 Felele pedig Jób, és monda: 2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél? 3 Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki. 4 Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon? 5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában. 6 A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek. 7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat. 8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos. 9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait. 10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul. 11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre. 12 Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel? 13 Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is. 14 Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat? 15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz. 16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé; 17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet. 18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól. 19 Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot? 20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet. 21 Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet. 22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt! 23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását. 24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ? 25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót. 26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû. 27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek: 28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem. 29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába? 30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet: 31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem. 32 Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk. 33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között! 34 Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem: 35 Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal! |
