Hľadaný výraz: Job 29, Preklad: Maďarský - Karoli, Počet výsledkov: 1
| 1 Jób pedig folytatá az õ beszédét, és monda: 2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten õrzött engem! 3 Mikor az õ szövétneke fénylett fejem fölött, [s] világánál jártam a setétet; 4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra! 5 Mikor még a Mindenható velem volt, [és] körültem voltak gyermekeim; 6 Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott; 7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám: 8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek [és ]állottak. 9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették. 10 A fõemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt. 11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felõlem. 12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége. 13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém. 14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem. 15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába. 16 A szûkölködõknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém. 17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala. 18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim. 19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat. 20 Dicsõségem megújul velem, és kézívem erõsebbé lesz kezemben. 21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra. 22 Az én szavaim után nem szóltak többet, [s harmatként] hullt []rájok beszédem. 23 Mint az esõre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra. 24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be. 25 [Örömest] választottam útjokat, mint fõember ültem [ott;] úgy laktam [ott,] mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal. |
