Hľadaný výraz: Job 22, Preklad: Maďarský - Karoli, Počet výsledkov: 1
| 1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda: 2 Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos! 3 Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz? 4 A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled? 5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod? 6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted. 7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret. 8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta. 9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek. 10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés; 11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít! 12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak! 13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van? 14 Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár. 15 Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak; 16 A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?! 17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható? 18 Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem. 19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket: 20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg! 21 Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád. 22 Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit! 23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól. 24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat: 25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd. 26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled. 27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat. 28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik. 29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja. 30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az. |
