Kniha Sudcov

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Sdc 19, 1-30

1 Ugyanebben az idõben, a mikor nem volt király Izráelben, mint jövevény tartózkodott az Efraim hegység oldalán egy Lévita, a ki ágyas nõt szerzett magának Júda Bethlehemébõl. 2 Paráználkodék pedig nála az õ ágyasa és elméne tõle atyjának házához, Júdának Bethlehemébe, és ott maradt négy hónapig. 3 Ekkor felkelvén az õ férje, utána ment, hogy lelkére beszéljen, [és] hogy visszavigye õt. Szolgája és egy pár szamár volt vele. Az pedig bevezette õt az õ atyjának házába, és mikor meglátta õt a leánynak atyja, örvendve eléje ment. 4 És ott tartóztatá õt ipa, a leánynak atyja, és õ ott maradt nála három napig, és ettek, ittak, és ott [is] háltak. 5 És mikor a negyedik napon reggel korán felkeltek, és õ felkészült, hogy elmenjen, monda a leánynak atyja az õ vejének: Erõsítsd meg szívedet egy falat kenyérrel, azután menjetek el. 6 És leültek, és mindketten együtt ettek és ittak, és monda a leány atyja a férfiúnak: Gondold meg és hálj itt az éjjel és gyönyörködjék a te szíved. 7 Mikor pedig felkelt az a férfiú, hogy elmenjen, addig marasztá õt az ipa, hogy ott maradt [megint] éjszakára. 8 És felkelt azután az ötödik napon jókor reggel, hogy elmenjen, és monda a leánynak atyja: Erõsítsd meg, kérlek, a te szívedet. És mulatozának, míg elhanyatlék a nap, és [együtt] evének mindketten. 9 Ekkor felkele az a férfiú, hogy elmenjen ágyasával és szolgájával; de ipa, a leánynak atyja, így szólt hozzá: Ímé a nap már lehanyatlik, hogy beesteledjék, azért háljatok meg itt; ímé nyugalomra hajlik a nap, hálj itt, és gyönyörködjék a te szíved; holnap aztán készüljetek fel jókor reggel a ti útatokra, és menj el sátorodba. 10 De a férfiú nem akart [ott] meghálni, és felkelt és elment, és egész Jebusig jutott, - ez Jeruzsálem. Egy pár megterhelt szamár és ágyasa volt vele. 11 Mikor pedig Jebus mellett voltak, a nap már igen alászállott, és monda a szolga az õ urának: Jerünk és térjünk be a Jebuzeusok e városába, és háljunk ott. 12 És monda néki az õ ura: Ne térjünk be az idegenek városába, a hol senki sincs az Izráel fiai közül, inkább menjünk el Gibeáig. 13 És monda az õ szolgájának: Siess, és menjünk e két hely valamelyikébe, és háljunk vagy Gibeában, vagy Rámában. 14 És tovább vonultak, és elmenének, és a nap Gibea mellett ment le felettök, a mely Benjáminé. 15 És oda tértek, hogy bemenjenek és megháljanak Gibeában. Mikor pedig oda bement, leült a város piaczán, mert nem volt senki, a ki õket házába behívná éjszakára. 16 És ímé egy öreg ember jöve a munkából a mezõrõl [késõ] estve. Ez a férfiú az Efraim hegységérõl való volt, és [csak] jövevény Gibeában, míg a helynek lakói Benjáminiták voltak. 17 És mikor felemelte szemeit, és meglátta azt az utas embert a város piaczán, monda az öreg ember néki: Hová mégy és honnan jösz? 18 Ez pedig monda néki: Megyünk Júda Bethlehemébõl az Efraim hegység oldaláig, a honnan való vagyok. Júda Bethlehemében voltam és most az Úr házához megyek, és nincsen senki, a ki házába fogadna engem. 19 Pedig szalmánk és abrakunk is van szamaraink számára, és kenyerem és borom is van a magam és a te szolgálód és emez ifjú számára, ki szolgáddal van, [úgy] hogy semmiben sem szûkölködünk. 20 Ekkor monda a vén ember: Békesség néked! Mindarra, a mi nélkül csak szûkölködöl, nékem lesz gondom. Csak nem hálsz itt az utczán?! 21 És elvezette õt az õ házához és abrakot adott az õ szamarainak. Azután megmosták lábaikat, és ettek és ittak. 22 És mikor vígan laknának, ímé a város férfiai, a Béliál fiainak emberei, körülvették a házat, és az ajtót döngetve, mondának az öreg embernek, a ház urának, mondván: Hozd ki azt a férfiút, a ki házadhoz jött, hogy ismerjük meg õtet. 23 És kiment hozzájuk az a férfiú, a háznak ura és monda nékik: Ne, atyámfiai, ne cselekedjetek ilyen gonoszt, minekutána az a férfiú az én házamhoz jött, ne tegyétek [vele] azt az alávaló dolgot. 24 Ímé itt van hajadon leányom és az õ ágyasa, ezeket hozom ki néktek, és ezeket nyomorgassátok, és tegyétek velök azt, a mit csak tetszik, csak e férfiúval ne cselekedjétek azt az alávaló dolgot. 25 A férfiak azonban nem akartak reá se hallgatni. Ekkor [kézen] fogta az a férfiú az õ ágyasát, és kivitte nékik az utczára. Ezek pedig megszeplõsíték õt, és gonoszul élének vele egész éjszaka reggelig, és csak mikor feltetszett a hajnal, akkor bocsátották el. 26 És elment az asszony virradat elõtt és reggel ott rogyott össze annak a férfiúnak háza ajtajánál, a melyben az õ ura volt reggelig. 27 Mikor pedig felkelt az õ ura reggel, és kinyitotta a ház ajtaját, és kiment, hogy útnak induljon, ímé az asszony, az õ ágyasa, ott feküdt elterülve a ház ajtaja elõtt, és kezei a küszöbön. 28 És monda néki: Kelj fel és menjünk el. De az nem felelt néki. Ekkor feltette õt a szamárra, és felkelt a férfiú, és elment hazájába. 29 És mikor hazaért, kést vett elõ, és megfogta ágyasát, és tagról-tagra szétvagdalta õt tizenkét darabba, és szétküldözte Izráel minden határába. 30 Lõn pedig, hogy mindenki, a ki ezt látta, azt mondotta: Nem történt és nem láttatott ehhez hasonló dolog, mióta csak feljöttek az Izráel fiai Égyiptomnak földébõl mind e mai napig. Gondolkodjatok e dolog felõl, tartsatok tanácsot és beszéljétek meg.

Verš 1

Ugyanebben az idõben, a mikor nem volt király Izráelben, mint jövevény tartózkodott az Efraim hegység oldalán egy Lévita, a ki ágyas nõt szerzett magának Júda Bethlehemébõl.

Sdc 17:6 - Ebben az idõben nem volt király Izráelben, hanem kiki azt cselekedte, a mit jónak látott.

Sdc 18:1 - Ebben az idõben nem volt király Izráelben, és ezekben a napokban keresett a Dán nemzetsége magának örökséget, a hol lakjék, mert nem jutott néki mind ez ideig az Izráel törzsei között osztályrész.

Sdc 21:25 - Ebben az idõben nem volt király Izráelben; azért mindenki azt cselekedte, a mi jónak látszott az õ szemei elõtt.

Verš 22

És mikor vígan laknának, ímé a város férfiai, a Béliál fiainak emberei, körülvették a házat, és az ajtót döngetve, mondának az öreg embernek, a ház urának, mondván: Hozd ki azt a férfiút, a ki házadhoz jött, hogy ismerjük meg õtet.

Gn 19:4 - Lefekvésök elõtt a város férfiai, Sodoma férfiai körûlvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytõl egyig.

Oz 9:9 - Mélyen elfajultak, mint Gibea napjaiban; [de] megemlékezik álnokságaikról, és megbünteti az õ gonoszságokat.

Oz 10:9 - Gibea napjaitól fogva vétkezél, oh Izráel! Ott maradtak; nem érte õket Gibeában a harcz a gonoszság fiai ellen.

Sdc 19,10 - Miesto "osedlané" má Vg: "zaťažené", t. j. bremenami. – Z Betlehema do Jeruzalema (Jebuz – pomenovanie toto sa stalo asi podľa obyvateľov mesta: Jebuzejci) sú 2 hod. cesty. – Levita sa vybral z Betlehema neskoro odpoludnia, asi 3 hod. pred západom slnka.

Sdc 19,11-14 - Miesto "prenocujme v ňom" má Vg: "zostaňme v ňom". (Obdobne vo v. 6.) Gabaa (Gib’á), dnes Tell el-Fúl, Joz 18,28. – Rama, dnes er-Rám, Joz 18, 25. Obidve mestá sú asi na 8 km vzdialené na sever od Jeruzalema a 2 1/2 km od seba. – V Palestíne je súmrak kratší než u nás; po západe slnka čoskoro nastáva noc.

Sdc 19,15 - "Na námestí mesta", t. j. na širokej ulici, kde sa sústreďoval život obyvateľstva, takže každý ich mohol vidieť a ponúknuť im pohostinstvo. Nedostatok pohostinstva bol nielen zlým znamením, ale aj hanbou pre celé mesto, keď sa musel pocestný zložiť na noc len na ulici.

Sdc 19,18 - "Do Pánovho domu" treba čítať podľa LXX: "do svojho domu", t. j. domov. Či sa chcel staviť levita na spiatočnej ceste vo svätyni, ktorá bola v Betele (alebo v Šíle)?

Sdc 19,19 - "Tvoja služobnica" a "tvoj služobník" sú zdvorilostné výrazy. "Vôbec nič nám nechýba" a Vg dodáva: "iba prístrešie".

Sdc 19,21 - Porov. Gn 18,4; 24,32.

Sdc 19,22 - Hriech Benjamínovcov bola sodomia, protiprirodzená pohlavná rozkoš. Porov. Gn 19,4–8.

Sdc 19,23 - Starec, ako hostiteľ, mal povinnosť hájiť všetkých svojich hostí proti bezpráviu, teda nielen muža, ale aj jeho manželku. V podobnom postavení bol kedysi Lot (Gn 19,8).

Sdc 19,25 - Levita ("muž") obetoval svoju vedľajšiu ženu, aby znemožnil hriech proti prírode a tiež aby zachránil aj seba.

Sdc 19,29 - Na 12 kusov vzhľadom na 12 kmeňov Izraelových, aby sa tak o zločine dozvedel všetok Izrael a žiadal potrestať vrahov.

Sdc 19,30 - Miesto "Premýšťajte o tom…" má Vg.: "Podajte úsudok a uzneste sa, čo treba robiť", t. j. aby sa už nikdy také niečo nestalo.