Kniha Sudcov

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Sdc 18, 1-31

1 Ebben az idõben nem volt király Izráelben, és ezekben a napokban keresett a Dán nemzetsége magának örökséget, a hol lakjék, mert nem jutott néki mind ez ideig az Izráel törzsei között osztályrész. 2 És elküldöttek a Dán fiai az õ házoknépe közül öt férfiút, vitéz férfiakat a magok határaikból, Czórából és Estháolból, hogy kémleljék ki és nézzék meg jól a földet, és mondának nékik: Menjetek el, kémleljétek ki a földet. És elérkeztek az Efraim hegyéhez, a Míka házához, és ott megháltak. 3 Mikor a Míka házánál voltak, megismerték az ifjú Lévitának hangját, és hozzá mentek, és mondának néki: Ki hozott téged ide? Mit csinálsz itt, és mi járatban vagy? 4 Õ pedig monda nékik: Ezt meg ezt cselekedte velem Míka, és megfogadott engem, és papjává lettem. 5 És mondának néki: Kérdezd meg Istentõl, hogy hadd tudjuk meg, ha szerencsés lesz-é a mi útunk, a melyen járunk? 6 És monda nékik a pap: Menjetek el békességgel; a ti útatok, a melyen jártok, az Úr elõtt van. 7 És elment az öt férfiú, és Laisba jutott, és látták a népet, a mely benne volt, hogy minden félelem nélkül lakik, a Sidonbeliek szokása szerint [él] csendesen és bátorságosan, és nincs senki, a ki õket bántaná az országban, vagy úr volna felettök, és távol vannak a sidoniaktól, és nincs senkivel semmi dolguk. 8 És mikor visszatértek atyjokfiaihoz Czórába és Estháolba, és kérdezték tõlök az õ atyjokfiai: Mi jóval jártatok? 9 Mondának: Keljetek fel, és menjünk fel ellenök, mert láttuk a földet, hogy ímé igen jó, és ti veszteg ültök? ne legyetek restek a menetelre, hogy elmenjetek elfoglalni azt a földet. 10 Ha elmentek, biztonságban élõ néphez mentek, és a tartomány tágas; mert Isten kezetekbe adta azt a helyet, a hol semmiben sincs hiány, a mi csak a földön van. 11 És elment onnét a Dán nemzetségébõl, Czórából és Estháolból, hatszáz férfiú hadiszerszámokkal felkészülten. 12 És felvonultak, és táborba szállottak Kirjáth-Jeárimban, Júdában. Ezért hívják azt a helyet Dán táborának mind e mai napig. És ez Kirjáth-Jeárim mögött fekszik. 13 És onnan felvonultak az Efraim hegyére, és Míka házába mentek. 14 És szólott az az öt férfiú, a ki elment kikémlelni Lais földét és monda atyjafiainak: Tudjátok-é, hogy ebben a házban efód és teráf, faragott és öntött bálvány van? Hát elgondolhatjátok, hogy mit cselekedjetek. 15 És betértek oda, és az ifjú Lévitához mentek a Míka házába, és köszöntötték õt: Békességgel! 16 A hadiszerszámokkal felkészült hatszáz férfiú pedig, kik a Dán fiai közül valók voltak, a kapu elõtt állott. 17 És az az öt férfiú, a ki a föld kikémlelésére ment volt el, mikor felment és megérkezett oda, elvette a faragott képet, az efódot, a teráfot és az öntött bálványt; a pap pedig ott állott a kapu elõtt a hadiszerszámokkal felkészült hatszáz férfiúval. 18 Mikor pedig ezek a Míka házához bementek és elvették a faragott képet, az efódot, a teráfot és az öntött bálványt, monda nékik a pap: Mit míveltek? 19 Azok pedig mondának néki: Hallgass, tedd kezed ajakadra, és jõjj el velünk, és légy nékünk atyánk és papunk. Melyik jobb, hogy egy ember házának légy papja, vagy hogy Izráelben egy nemzetségnek és háznépnek légy papja? 20 És örvendett ezen a papnak szíve, és elvitte az efódot és a teráfot és a faragott képet, és velök a nép közé ment. 21 És megfordulván elvonultak, magok elõtt küldve a gyermekeket, a barmokat és drágaságaikat. 22 Mikor pedig már messze jártak a Míka házától, a férfiak, a kik a Míka házának szomszédságában laktak, összegyûltek, és utána mentek a Dán fiainak. 23 És utánok kiáltoztak a Dán fiainak. Azok pedig visszafordulván mondának Míkának: Mi bajod van, hogy [így] felsereglettél? 24 És monda: Isteneimet vettétek el, a melyeket készíttettem, és papomat, és elmentetek, hát mim van még egyebem? és [mégis] azt mondjátok nékem: mi bajom van? 25 És mondának néki a Dán fiai: Ne hallasd többé hangodat, hogy rátok ne rontsanak e felbõszített emberek, és te a magad életét és házadnépe életét el ne veszítsd! 26 És elmentek a Dán fiai a magok útján, és mikor Míka látta, hogy azok erõsebbek nála, megfordult, és visszatért házához. 27 Õk pedig elvitték, a mit Míka készíttetett, és a papot, a ki nála volt, és Lais ellen mentek, a nyugodtan és biztonságban élõ nép ellen, és leölték õket fegyvernek élivel, és a várost megégették tûzzel. 28 És nem volt senki, a ki õket megszabadította volna, mert messze volt Sidontól, és semmi dolguk nem volt senkivel. [Lais] pedig a Béth-Rehob völgyében feküdt és itt építették meg a várost, és telepedtek meg benne. 29 És elnevezték a város nevét Dánnak, atyjoknak Dánnak nevérõl, a ki Izráelnek született volt. Bár elõször Lais volt a város neve. 30 És felállították magoknak a Dán fiai a faragott képet, és Jonathán, a Manasse fiának Gersomnak fia és az õ fiai voltak papok a Dán nemzetségében egészen a föld fogságának idejéig. 31 És felállítva tarták a Míka faragott képét, a melyet az készíttetett, mindaddig, míg az Istenháza Silóban volt.

Verš 1

Ebben az idõben nem volt király Izráelben, és ezekben a napokban keresett a Dán nemzetsége magának örökséget, a hol lakjék, mert nem jutott néki mind ez ideig az Izráel törzsei között osztályrész.

Sdc 17:6 - Ebben az idõben nem volt király Izráelben, hanem kiki azt cselekedte, a mit jónak látott.

Sdc 21:25 - Ebben az idõben nem volt király Izráelben; azért mindenki azt cselekedte, a mi jónak látszott az õ szemei elõtt.

Verš 12

És felvonultak, és táborba szállottak Kirjáth-Jeárimban, Júdában. Ezért hívják azt a helyet Dán táborának mind e mai napig. És ez Kirjáth-Jeárim mögött fekszik.

Sdc 13:25 - És kezdé az Úrnak lelke õt indítani a Dán táborában, Czóra és Estháol között.

Verš 29

És elnevezték a város nevét Dánnak, atyjoknak Dánnak nevérõl, a ki Izráelnek született volt. Bár elõször Lais volt a város neve.

Joz 19:47 - De tovább méne ezeknél a Dán fiainak határa. Felmenének ugyanis a Dán fiai, és hadakozának Lesem ellen, és el is foglalák azt, és veték azt fegyver élére, és birtokba vevék azt, és lakozának benne, és nevezék Lesemet Dánnak, az õ atyjoknak Dánnak nevére.

Sdc 18,1 - Zdalo by sa, že tento verš je v rozpore s Joz 19,41 nn., kde sa hovorí, že aj Danovci dostali svoj podiel ako iné izraelské kmene. Tu však "kmeň Danovcov" znamená len časť Danovcov, ktorá bo- la buď vytlačená zo svojich sídel, alebo nemohla premôcť tamojšie obyvateľstvo (pôvodných osadlíkov).

Sdc 18,7 - Lais (hebr. Lajiš; Lesem, Joz 19,47), neskorší Dan, je dnešný Tell el-Kadi na úpätí Hermona, v blízkosti jordánskeho prameňa Nahr el-Leddan. – Lais bol od Sidona vzdialený na 50 km.

Sdc 18,11 - Kirjatiarim, dnes Kirjat el’Enab, je na ceste z Jeruzalema do Jafy. – Machane-Dan, 13,25.

Sdc 18,12 - Až podnes – porov. pozn. 1,21.

Sdc 18,28 - Pod "údolím" treba rozumieť jordánske údolie severne od Hulského jazera. – Bet-Rohob, mesto v sever. Palestíne (Nm 13,22; 2 Sam 10,6), blízko Jordána na ceste do Ematu; po ňom bolo pomenované celé okolie (Vg: "Krajina Rohob"). – Izrael, t. j. Jakub, ktorého synom bol Dan (Gn 32,29; 30,5 nn.).

Sdc 18,30 - Gerson (hebr. Gérešóm), najstarší syn Mojžišov (Ex 2,22; 18,3). Kňazský rod Jonatánov žil v Dane "do dňa, kedy bola krajina vyľudnená" (Vg: "Až do dňa zajatia"). Odvedenie obyvateľstva do zajatia by zodpovedalo asýrskemu zajatiu za Tiglatpile-sara r. 734 pr. Kr. alebo r. 722 pr. Kr. po páde Samary, lebo kniha Sdc bola napísaná skôr. – Keď bola archa odnesená do poľa (1 Sam 4,3 nn.), predsa "Boží dom", t. j. svätyňa, zostal v Šílo (Joz 18,1). Asi za Samuela bola svätyňa presťahovaná do Noby, lebo za Šaula tam už bola (1 Sam 21,2 nn.). Teda dovtedy bola aj modla Jahveho (ktorú zhotovil Micha) v Dane.