výhody registrácie

Kniha Jozue

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Joz 9, 1-27

1 Lõn pedig, hogy mikor [ezt] meghallották mind ama királyok, a kik a Jordánon túl a hegyeken és síkon és a nagy tengernek egész partja-mentén valának a Libánon ellenében: a Khittheus, az Emoreus, a Kananeus, a Perizeus, a Khivveus és a Jebuzeus: 2 Egybegyülekezének, hogy megvívjanak Józsuéval és Izráellel egy akarattal. 3 De meghallák Gibeon lakosai is, a mit Józsué Jérikhóval és Aival cselekedett vala. 4 És õk is ravaszul cselekedének. Elmenének ugyanis és követekül adák ki magokat. Szerzének azért szamaraikra ócska zsákokat, és ócska, megrepedezett és összekötözött boros tömlõket; 5 És ócska, megfoltozott sarukat lábaikra, és ócska ruhákat magokra; az útravaló kenyerök is mind száraz és penészes vala. 6 Így menének el Józsuéhoz a táborba Gilgálba, és mondának néki, és Izráel férfiainak: Messze földrõl jöttünk, most azért kössetek frigyet mi velünk. 7 Izráel férfiai pedig mondának a Khivveusnak: Hátha közöttem lakol te; hogyan kössek azért frigyet te veled? 8 Azok pedig mondának Józsuénak: Szolgáid vagyunk mi! És monda nékik Józsué: Kik vagytok, és honnan jöttetek? 9 És mondának néki: Igen messze földrõl jöttek a te szolgáid, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az õ hírét és mindazt, a mit Égyiptomban cselekedett; 10 Mindazt is, a mit cselekedett az Emoreusok két királyával, a kik valának túl a Jordánon, Szíhonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, a ki Astarótban vala. 11 Ezért szólának nékünk a mi véneink és földünk lakosai is mind, mondván: szerezzetek magatoknak eledelt az útra, és menjetek eléjök, és mondjátok nékik: Szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek frigyet mi velünk! 12 Ez a mi kenyerünk meleg volt, a mikor eleségül elhoztuk a mi házainkból elindulván, hogy hozzátok jõjjünk; most ímé, száraz és penészes lett. 13 Ezek a boros tömlõk is, a melyeket új korukban töltöttünk vala meg, íme, de megszakadoztak; e mi ruháink és saruink pedig megavultak az útnak igen hosszú volta miatt! 14 És võnek a férfiak azoknak eledelébõl, az Úr tanácsát pedig nem kérték vala. 15 És békességesen bánt velök Józsué, és frigyet köte velök, hogy életben hagyja õket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nékik. 16 De harmadnap múlva azután, hogy frigyet kötöttek vala velök, meghallják, hogy közel valók azok hozzájok, sõt közöttök lakoznak azok. 17 Elindulának azért Izráel fiai, és eljutának azoknak városaihoz harmadnapon. Városaik pedig valának: Gibeon, Kefira, Beéróth és Kirjáth- Jeárim. 18 De nem bánták õket Izráel fiai, mivelhogy megesküdtek vala nékik a gyülekezet fõemberei az Úrra, Izráel Istenére, és zúgolódék az egész gyülekezet a fõemberek ellen. 19 Mondának azért mind a fõemberek az egész gyülekezetnek: Mi megesküdtünk nékik az Úrra, Izráel Istenére, most hát nem bánthatjuk õket. 20 Ezt cselekedjük velök, hogy életben hagyjuk õket, és így nem lesz harag ellenünk az esküvésért, a melylyel megesküdtünk nékik. 21 Mondának azért a fõemberek nékik: Ám éljenek! És lõnek favágóivá és vízhordozóivá az egész gyülekezetnek, a mint szólottak vala nékik a fõemberek. 22 Hívatá ugyanis õket Józsué, és szóla nékik, mondván: Miért csaltatok meg minket, ezt mondván: Igen messzirõl valók vagyunk mi tõletek, holott ti közöttünk laktok? 23 Most azért átkozottak legyetek, és ne fogyjon ki közületek a szolga, a favágó és vízhordó az én Istenemnek házába. 24 Azok pedig felelének Józsuénak, és mondának: Mivelhogy nyilván tudtokra esett a te szolgáidnak az, a mit az Úr, a ti Istenetek parancsolt vala Mózesnek, az õ szolgájának, hogy néktek adja ezt az egész földet, és hogy kiirtja elõletek a földnek minden lakosát: igen féltettük tõletek a mi életünket, ezért cselekedtük ezt a dolgot. 25 És most ímé, a te kezedben vagyunk, a mint cselekedni jónak és igaznak tetszik elõtted, úgy cselekedjél mivelünk! 26 És úgy cselekedék velök, és kiszabadítá õket Izráel fiainak kezébõl, és nem ölék meg õket. 27 És tevé õket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához, mind e napig, azon a helyen, a melyet választánd.

Joz 9, 1-27





Verš 24
Azok pedig felelének Józsuénak, és mondának: Mivelhogy nyilván tudtokra esett a te szolgáidnak az, a mit az Úr, a ti Istenetek parancsolt vala Mózesnek, az õ szolgájának, hogy néktek adja ezt az egész földet, és hogy kiirtja elõletek a földnek minden lakosát: igen féltettük tõletek a mi életünket, ezért cselekedtük ezt a dolgot.
Dt 7:1 - Mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyre te bemenendõ vagy, hogy bírjad azt; és sok népet kiûz te elõled a Khitteust, a Girgazeust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust, és a Jebuzeust: hétféle népet, náladnál nagyobbakat és erõsebbeket;

Verš 10
Mindazt is, a mit cselekedett az Emoreusok két királyával, a kik valának túl a Jordánon, Szíhonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, a ki Astarótban vala.
Nm 21:24 - És megveré õt Izráel fegyvernek élivel, és elfoglalá annak földét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erõs vala az Ammon fiainak határa.
Nm 21:33 - Majd megfordulának, és felmenének a Básánba vivõ úton. És kijöve Og, Básán királya õ ellenök, õ és egész népe, hogy megütközzenek Hedreiben.
Dt 1:4 - Minekutána megverte vala Szihont az Emoreusok királyát, a ki lakik vala Hesbonban, és Ógot, Básánnak királyát Edreiben, a ki lakik vala Asthárótban:

Joz 9,1 - Odkaz "to" značí, čo urobil Jozue Jerichu a Haiu (v. 3), – "na druhej strane Jordána" – v západnej Palestíne, – "Veľké more" – Stredozemné more, pozri 5,1. Západojordánsko je tu rozdelené na tri časti: 1. Vrchovina, totiž vyššie položené horské kraje, 2. Nížina, ktorá sa tiahne západne od júdskeho pohoria až po Stredozemné more, zvaná tiež Šefela, a 3. Pobrežie, nížina pri Stredozemnom mori severne od Šefely (Saron).

Joz 9,3-6 - Gabaon (hebr. Gib’ón), dnešná dedinka el-Džíb, asi 10 km severozápadne od Jeruzalema; od Galgaly bol vzdialený na 40 km. Bolo to dôležité kanaánske mesto (10,2). Nakoľko sa tu nehovorí o jeho kráľovi, ale len o starších (9,11), zdá sa, že Gabaon spolu s mestami Kafira, Berot a Karjatiarim (9,17) tvoril akýsi spolkový štát s republikánskym zriadením. Neskoršie sa dostal Gabaon do podielu Benjamínovho (18,25) a bol prehlásený za kňazské mesto (21,17). – O kožených mechoch na vodu alebo víno pozri Gn 21,14; 42,25 nn. – "Pozväzované (Vg má "zošívané") vínne mechy" – pri diere mech zhrnuli a zviazali remienkom. – "Zmluvu" (v. 6) má Vg "pokoj".

Joz 9,7-10 - Zmluva (v. 7), ktorú majú Izraeliti na mysli, bola zakázaná. Sedem kanaánskych národov mali Izraeliti vyhubiť alebo aspoň si podrobiť. Porov. Dt 7,1–10; 17,13; Sdc 1,27–36. S ostatnými národmi mohli uzavierať priateľské zmluvy, ba prijímať ich do svojho stredu, ak sa ich príslušníci dali obrezať a uverili v pravého Boha. – O Sehonovi a Ogovi pozri Nm 21,21–35; Joz 2,10.

Joz 9,14-27 - Podľa LXX a Vg pod "mužmi" (v. 14) treba rozumieť izraelských náčelníkov. Keďže neodmietli ponúknutý pokrm, naznačili Gabaončanom, že priateľsky zmýšľajú, čiže sú ochotní uzavrieť s nimi zmluvu. – "Pánovo rozhodnutie si nevyžiadali." Keby boli tak urobili, neboli by bývali oklamaní. – Obstarávať drevo a vodu pre svätyňu bolo povinnosťou celej izraelskej pospolitosti. Teraz túto úlohu preberajú Gabaončania. To predpokladá, že prijali izraelské náboženstvo. Porov. 1 Krn 9,2; Ezd 2,43.70; Neh 7,47.60. – "Na mieste, ktoré si (Pán) má vyvoliť", porov. Dt 12,5.11.14.18.21.26.

Joz 9,27 - Sú nimi až dodnes – porov. pozn. 7,26.