Verš 32
Hogy beteljesedjék a Jézus szava, a melyet monda, a mikor jelenti vala, hogy milyen halállal kell majd meghalnia.
Mt 20:19 - És a pogányok kezébe adják õt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.
Jn 12:32 - És én, ha felemeltetem e földrõl, mindeneket magamhoz vonszok.
Verš 1
Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne az õ tanítványaival együtt túl a Kedron patakán, a hol egy kert vala, a melybe bemenének õ és az õ tanítványai.
2Sam 15:23 - És az egész föld [népe] nagy jajgatással sír vala, mikor az egész nép elméne. A király azért általméne a Kedron patakán, és a nép mind átméne az útra, a puszta felé.
Mt 26:36 - Akkor elméne Jézus velök egy helyre, a melyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom.
Mk 14:32 - És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az õ tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom.
Lk 22:39 - És kimenvén, méne az õ szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig õt az õ tanítványai is.
Verš 3
Júdás azért magához vevén a [katonai] csapatot, és a papi fejedelmektõl és a farizeusoktól szolgákat, oda méne fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.
Mt 26:47 - És még mikor beszél vala, ímé Júdás, egy a tizenkettõ közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a fõpapoktól és a nép véneitõl.
Mk 14:23 - És vévén a poharat, [és] hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;
Lk 22:47 - És mikor még beszéle, ímé sokaság [jöve,] melynek az méne elõtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettõ közül: és közelgete Jézushoz, hogy õt megcsókolja.
Verš 36
Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.
Jn 6:15 - Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jõni akarnak és õt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.
1Tim 6:13 - Meghagyom néked Isten elõtt, a ki megelevenít mindeneket, és Krisztus Jézus elõtt, a ki bizonyságot tett Ponczius Pilátus alatt ama szép vallástétellel,
Verš 38
Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság? És a mint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bûnt.
Mt 27:24 - Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság elõtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétõl; ti lássátok!
Lk 23:4 - Monda pedig Pilátus a fõpapoknak és a sokaságnak: Semmi bûnt nem találok ez emberben.
Verš 33
Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya?
Mt 27:11 - Jézus pedig ott álla a helytartó elõtt; és kérdezé õt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.
Mk 15:2 - És megkérdé õt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Õ pedig felelvén, monda néki: Te mondod.
Lk 23:3 - Pilátus pedig megkérdé õt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És õ felelvén néki, monda: Te mondod!
Verš 40
Kiáltának azért viszont mindnyájan, mondván: Nem ezt, hanem Barabbást. Ez a Barabbás pedig tolvaj vala.
Sk 3:14 - Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek,
Mt 27:16 - Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.
Mk 15:7 - Vala pedig egy Barabbás nevû, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.
Lk 23:19 - Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe.
Verš 9
Hogy beteljesüljön a beszéd, a melyet mondott: Azok közül, a kiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el.
Jn 6:39 - Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.
Jn 10:28 - És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja õket az én kezembõl.
Jn 17:12 - Mikor velök valék a világon, én megtartám õket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megõrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
Verš 10
Simon Péter pedig, a kinek szablyája vala, kirántá azt, és megüté a fõpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus vala.
Mt 26:51 - És ímé egyik azok közül, a kik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a fõpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét.
Mk 14:47 - De egy az ott állók közül az õ szablyáját kivonván, a fõpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.
Lk 22:50 - És közülök valaki megvágá a fõpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.
Verš 11
Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te szablyádat; avagy nem kell-é kiinnom a pohárt, a melyet az Atya adott nékem?
Mt 20:22 - Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg.
Mt 26:39 - És egy kissé elõre menve, arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tõlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te.
Verš 13
És vivék õt elõször Annáshoz; mert ipa vala [ez] Kajafásnak, a ki abban az esztendõben fõpap vala.
Mt 26:57 - Amazok pedig megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz, a fõpaphoz, a hol az írástudók és a vének egybegyûltek vala.
Mk 14:53 - És vivék Jézust a fõpaphoz. És oda gyûlének mindnyájan a fõpapok, a vének és az írástudók.
Lk 22:54 - Megfogván azért õt, elvezeték, és elvivék a fõpap házába. Péter pedig követi vala távol.
Lk 3:2 - Annás és Kajafás fõpapsága alatt, lõn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában,
Verš 14
Kajafás pedig az vala, a ki tanácsolta vala a zsidóknak, hogy jobb, hogy egy ember veszszen el a népért.
Jn 11:50 - Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
Verš 15
Simon Péter pedig, és egy másik tanítvány követi vala Jézust. Ez a tanítvány pedig ismerõs vala a fõpappal, és beméne Jézussal együtt a fõpap udvarába,
Mt 26:58 - Péter pedig követi vala õt távolról egész a fõpap pitvaráig; és bemenvén, ott ül vala a szolgákkal, hogy lássa a végét.
Mk 14:54 - Péter pedig távolról követé õt, be egészen a fõpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tûznél.
Lk 22:54 - Megfogván azért õt, elvezeték, és elvivék a fõpap házába. Péter pedig követi vala távol.
Verš 18
A szolgák pedig és a poroszlók [ott] állnak vala, szítván a tüzet, mivelhogy hûvös vala, és melegszenek vala. [Ott] áll vala pedig Péter is õ velök együtt, és melegszik vala.
Mt 26:69 - Péter pedig künn ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal valál.
Mk 14:67 - És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál!
Lk 22:55 - És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és õk együtt leültek, Péter is leüle õ velök.
Verš 20
Felele néki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, a hol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam.
Jn 7:26 - És ímé nyiltan szól, és semmit sem szólnak néki. Talán bizony megismerték a fõemberek, hogy bizony ez a Krisztus?
Verš 22
Mikor pedig õ ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, a ki ott áll vala, arczul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a fõpapnak?
Jer 20:2 - És megcsapdosá Passúr Jeremiást a prófétát, és beveté õt a tömlöczbe, a mely a Benjámin felsõ kapujában vala, az Úr háza mellett.
Sk 23:2 - Ananiás fõpap pedig megparancsolá azoknak, kik õ mellette állanak vala, hogy üssék õt szájon.
Verš 24
Elküldé õt Annás megkötözve Kajafáshoz, a fõpaphoz.
Mt 26:57 - Amazok pedig megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz, a fõpaphoz, a hol az írástudók és a vének egybegyûltek vala.
Mk 14:53 - És vivék Jézust a fõpaphoz. És oda gyûlének mindnyájan a fõpapok, a vének és az írástudók.
Lk 22:54 - Megfogván azért õt, elvezeték, és elvivék a fõpap házába. Péter pedig követi vala távol.
Verš 25
Simon Péter pedig [ott] áll vala és melegszik vala. Mondának azért néki: Nemde, te is ennek a tanítványai közül való vagy? Megtagadá õ, és monda: Nem vagyok.
Mt 26:71 - Mikor pedig kiméne a tornáczra meglátá õt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levõknek: Ez is a názáreti Jézussal vala.
Mk 14:69 - A szolgáló pedig meglátva õt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való.
Lk 22:58 - És egy kevéssel azután más látván õt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!
Verš 27
Ismét megtagadá azért Péter; és a kakas azonnal megszólala.
Jn 13:38 - Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.
Verš 28
Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala pedig reggel. És õk nem menének be a törvényházba, hogy meg ne fertõztessenek, hanem hogy megehessék a husvétibárányt.
Mt 27:1 - Mikor pedig reggel lõn, tanácsot tartának mind a fõpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy õt megöljék.
Mk 15:1 - És mindjárt reggel tanácsot tartván a fõpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.
Lk 22:66 - És a mint nappal lett, egybegyûle a nép véneinek tanácsa, fõpapok és írástudók: és vivék õt az õ gyülekezetükbe,
Lk 23:1 - És fölkelvén az õ egész sokaságuk, vivék õt Pilátushoz.
Sk 10:28 - És monda nékik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek:
Sk 11:3 - Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.
Verš 39
Szokás pedig az nálatok, hogy elbocsássak néktek egyet a husvétünnepen: akarjátok-é azért, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
Mt 27:15 - Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.
Mk 15:6 - Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.
Lk 23:17 - Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy [foglyot.]
Jn 18,1 - Mt 26, 36; Mk 14, 32; Lk 22, 39.Cedron je potok tečúci medzi Jeruzalemom a Olivovou horou.
Jn 18,2-11 - Mt 26, 47-56; Mk 14, 43-52; Lk 22, 47-53.
Jn 18,5 - "Ja som", pozri poznámku k 8, 24. Ku Kristovi, teda k Bohu, sa má pristúpiť s bázňou a úctou (Ex 19, 22 a 2 Sam 6, 7).
Jn 18,12-27 - Mt 26, 57-75; Mk 14, 53-72; Lk 22, 54-71.
Jn 18,13 - Iba Ján uvádza, že Ježiša najprv predviedli pred Annáša. On bol veľkňazom v rokoch 6-15 po Kr. Po ňom v tejto hodnosti nasledovali jeho piati synovia a zať Kajfáš. Hoci už nebol veľkňazom, mal aj naďalej veľký vplyv. Ježiša priviedli k nemu, aby mu polichotili, ale hlavne preto, aby ho Annáš zadržal, kým sa u Kajfáša nezišla veľrada. Býval v tom istom paláci ako zať Kajfáš. Tak si vysvetlíme tvrdenie synoptikov, že vojaci priviedli Ježiša do domu veľkňaza Kajfáša.
Jn 18,28 - 1 - Mt 27, 2. 11-30; Mk 15, 1-19; Lk 23, 1-25.
Jn 18,28 - O výsluchu pred Kajfášom Ján nehovorí, o to podrobnejšie opisuje súdne rokovanie pred Pilátom. - Počas veľkonočných sviatkov býval Pilát v úradnej budove. Vojsť do domu pohana znamenalo poškvrniť sa. Rímska vláda si vyhradila potvrdenie a výkonné právo rozsudkov smrti. Preto museli ísť Židia pred prokurátora Piláta do vládnej budovy na hrade Antonia. - Podľa úradného kalendára až v piatok večer sa v tom roku slávila veľkonočná večera a jedol baránok. Teda Kristus umrel vtedy, keď 14. nisan, dátum veľkonočnej večere, pripadol na piatok. Podľa mienky niektorých autorov to bolo 7. apríla r. 30.
Jn 18,32 - Ježiš predpovedal (Jn 3, 14; 12, 32), že zomrie smrťou na kríži.
