výhody registrácie

Kniha proroka Ezechiela

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Ez 37, 1-28

1 Lõn én rajtam az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letõn engem a völgynek közepette, mely csontokkal rakva vala. 2 És átvitt engem azok mellett köröskörül, és ímé, felette sok vala a völgy színén, és ímé, igen megszáradtak vala. 3 És monda nékem: Embernek fia! vajjon megélednek-é ezek a tetemek? és mondék: Uram Isten, te tudod! 4 És monda nékem: Prófétálj e tetemek felõl és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét! 5 Így szól az Úr Isten ezeknek a tetemeknek: Ímé, én bocsátok ti belétek lelket, hogy megéledjetek. 6 És adok reátok inakat, és hozok reátok húst, és bõrrel beborítlak titeket, és adok belétek lelket, hogy megéledjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 7 És én prófétálék, a mint parancsolva vala nékem. És mikor prófétálnék, lõn zúgás és ímé zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az õ teteméhez. 8 És látám, és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bõr borította be õket; de lélek nem vala még bennök. 9 És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felõl jõjj elõ lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek! 10 És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg. 11 És monda nékem: Embernek fia! ezek a tetemek az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk! 12 Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére. 13 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! 14 És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten. 15 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván: 16 És te, embernek fia, végy magadnak fát, és írd ezt reá: Júdáé és Izráel fiaié, az õ társaié; és végy egy másik fát, és írd ezt reá: Józsefé, Efraim fája és az egész Izráel házáé, az õ társaié. 17 És tedd együvé azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy egygyé legyenek kezedben. 18 És ha mondják néked a te néped fiai, mondván: Avagy nem jelented-é meg nékünk, mit akarsz ezekkel? 19 Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem a József fáját, mely Efraim kezében van, és Izráel nemzetségeit, az õ társait, és teszem õket õ hozzá, a Júda fájához, és összeteszem õket egy fává, hogy egygyé legyenek az én kezemben. 20 És ha e fák, a melyekre írsz, kezedben lesznek szemök láttára: 21 Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közül, a kik közé mentek, és egybegyûjtöm õket mindenfelõl, és beviszem õket az õ földjökre. 22 És egy néppé teszem õket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra. 23 És többé meg nem fertéztetik magokat bálványaikkal és útálatosságaikkal és minden bûneikkel; és megtartom õket minden oly lakóhelyöktõl, a melyekben vétkeztek, és megtisztítom õket, és lesznek nékem népem és én leszek nékik istenök. 24 És az én szolgám, Dávid lesz a király õ rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájoknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megõrzik és cselekszik. 25 És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, a melyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon õk és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az õ fejedelmök örökké. 26 És szerzek velök békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velök; és elültetem õket és megsokasítom, és helyheztetem az én szenthelyemet közéjök örökké. 27 És lesz az én lakhelyem felettök, és leszek nékik Istenök és õk nékem népem. 28 És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttök lesz mindörökké.

Ez 37, 1-28





Verš 24
És az én szolgám, Dávid lesz a király õ rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájoknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megõrzik és cselekszik.
Iz 40:11 - Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyûjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.
Jer 30:9 - Hanem szolgálnak az Úrnak az õ Istenöknek, és Dávidnak az õ királyoknak, a kit feltámasztok nékik.
Ez 34:23 - És állatok föléjök egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse õket: az én szolgámat, Dávidot, õ legelteti õket s õ lesz nékik pásztoruk.

Verš 26
És szerzek velök békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velök; és elültetem õket és megsokasítom, és helyheztetem az én szenthelyemet közéjök örökké.
Ž 89:3 - Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]
Ez 34:25 - És szerzek õ velök békességnek frigyét, és megszüntetem a gonosz vadakat a földrõl, hogy bátorságosan lakhassanak a pusztában és alhassanak az erdõkben.
2Kor 6:16 - Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élõ Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és õk én népem lesznek.

Verš 27
És lesz az én lakhelyem felettök, és leszek nékik Istenök és õk nékem népem.
Ez 11:20 - Hogy az én végzéseimben járjanak és rendeléseimet megõrizzék és cselekedjék azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenök.
Ez 24:11 - És állítsd üresen az õ szenére, hogy meghevüljön s megtüzesedjék ércze, és megolvadjon benne tisztátalansága, megemésztessék rozsdája.

Verš 22
És egy néppé teszem õket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra.
Jn 10:16 - Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebbõl az akolból valók: azokat is elõ kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol [és] egy pásztor.

Ez 37,1 - Vo verši 11 sám Boh podáva výklad Ezechielovho videnia. Oživené kosti sú oživený izraelský národ, ktorý v zajatí už odumrel a sotva mal nádeje, že ešte niekedy bude národom. O zmŕtvychvstaní ľudských tiel tu prorok nehovorí. No toto videnie jednako mohlo ľudí pripravovať na túto vieru, a to tým viac, že vzkriesenia neboli Izraelitom neznáme; porov. 1 Kr 17,17 n.; 2 Kr 4,18 n.; 13,21 – V údolí, kam Boží duch zaviedol proroka (porov. 3,23), neboli v skutočnosti ľudské kosti, prorok ich videl len svojím duševným zrakom, v prorockom vytržení.

Ez 37,2 - Kosti boli zoschnuté, boli to teda kosti už dávno odumretých ľudí.

Ez 37,11 - Do pádu Jeruzalema, kým stál Pánov chrám, Izraeliti žili v nádeji, že ostanú národným celkom. Keď ich však rozhádzali v zajatí, odumrela im táto nádej, pokladali sa za stratených.

Ez 37,12 - Hrobmi sa tu rozumejú miesta, kde boli Izraeliti v zajatí.

Ez 37,15 - Jedným z požehnaní mesiášskych čias má byť, že sa zase spoja dve čiastky vyvoleného národa, ktorý od Roboamových čias bol rozdvojený. Toto zjednotenie proroci už pred Ezechielom viac ráz predpovedali: Am 9,11; Oz 2,2; 3,5; Iz 11,13; Mich 2,12. I toto proroctvo, ako všetky podobné, bolo podmienečné; ak Izrael bude verný a primkne sa k svojmu Mesiášovi. No Izrael to neurobil, preto nezostal vo svojej krajine, ani jeho chrám nemal večného trvania. Dokonale sa však splnilo toto proroctvo na novozákonnom vyvolenom národe, na Kristovej Cirkvi.

Ez 37,16 - Jedno z driev predstavovalo Júdske kráľovstvo, v ktorom vedúcim kmeňom bol kmeň Júdov. K nemu sa družili ešte dva malé izraelské kmene, Benjamín a Simeon. Týchto treba rozumieť pod spojencami Júdu. Druhé drevo predstavovalo zasa Severné kráľovstvo, v ktorom vedúcu úlohu hrali kmene Jozefových synov, Efraima a Manassesa. Všetky ostatné kmene patrili k Severnému kráľovstvu, boli teda spojencami Efraima. Kmeň Efraim bol najväčší v Severnej ríši; často sa preto celá táto ríša volá prosto Efraimom.

Ez 37,23 - Sídlami rozumej miesto, kde boli Izraeliti v zajatí a kde sa klaňali modlám. Ale azda lepšie by bolo so LXX: "od všetkých vzbúr".

Ez 37,24 - Kráľ, ktorého prorok volá Dávidom, bude Mesiáš; porov. pozn. k 34,23.

Ez 37,27 - O Pánovom stane nad vyvoleným ľudom pozri Iz 4,5–6.