  | Kniha proroka IzaiášaBiblia - Sväté písmo(KAR - Maďarský - Karoli) | Iz 41, 1-29 |
1 Iz 41, 1 Hallgassatok reám, ti szigetek, és a népek vegyenek új erõt, közelgjenek, majd szóljanak, együtt hadd szálljunk perbe! 2 Iz 41, 2 Ki támasztá fel [azt] keletrõl, a kit igazságban hív az õ lábához? A népeket kezébe adja és királyok felett uralkodóvá teszi, kardjával mint port szórja szét, mint repülõ polyvát kézíve által! 3 Iz 41, 3 Kergeti õket, békességgel vonul az úton, a melyen lábaival nem járt. 4 Iz 41, 4 Ki tette és vitte végbe ezt? A ki elhívja eleitõl fogva a nemzetségeket: én, az Úr, az elsõ és utolsókkal is az vagyok én! 5 Iz 41, 5 Látták a szigetek és megrémülének, a földnek végei reszkettek, közelegtek és egybegyûltek. 6 Iz 41, 6 Kiki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erõs! 7 Iz 41, 7 És bátorítja a mester az ötvöst, és a kalapácscsal simító azt, a ki az ülõt veri; így szól a forrasztásról: jó az, és megerõsíti szegekkel, hogy meg ne mozduljon. 8 Iz 41, 8 De te Izráel, én szolgám, Jákób, a kit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva; 9 Iz 41, 9 Te, a kit én a föld utolsó részérõl hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak: 10 Iz 41, 10 Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerõsítelek, sõt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak. 11 Iz 41, 11 Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, a kik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, a kik veled perlekednek. 12 Iz 41, 12 Keresed õket és meg nem találod a veled versengõket; megsemmisülnek teljesen, a kik téged háborgatnak. 13 Iz 41, 13 Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek! 14 Iz 41, 14 Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje! 15 Iz 41, 15 Ímé, én teszlek éles, új cséplõhengerré, a melynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz össze, és a halmokat pozdorjává tegyed. 16 Iz 41, 16 Te szórd, és a szél vigye el õket, és elszéleszsze õket a forgószél, és te örülsz az Úrban, és dicsekedel Izráelnek Szentjében. 17 Iz 41, 17 A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvök a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom õket, én, Izráel Istene, nem hagyom el õket. 18 Iz 41, 18 Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá. 19 Iz 41, 19 A pusztában czédrust, akáczot nevelek és mirtust és olajfát, plántálok a kietlenben cziprust, platánt, sudarczédrussal együtt, 20 Iz 41, 20 Hogy lássák, megtudják, eszökbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az Úrnak keze mívelte ezt, és Izráel Szentje teremtette ezt! 21 Iz 41, 21 Hozzátok ide ügyeteket, szól az Úr, adjátok elõ erõsségeiteket, így szól Jákób királya. 22 Iz 41, 22 Adják elõ és jelentsék meg nékünk, a mik történni fognak; a mik elõször lesznek, jelentsétek meg, hogy eszünkbe vegyük és megtudjuk végöket, vagy a jövendõket tudassátok velünk! 23 Iz 41, 23 Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkõzzünk és majd lássuk együtt! 24 Iz 41, 24 Ímé, ti semmibõl valók vagytok, és dolgotok is semmibõl való; útálat az, a ki titeket szeret. 25 Iz 41, 25 Feltámasztám északról, és eljött napkelet felõl; hirdeti nevemet, és tapodja a fejedelmeket, mint az agyagot, és mint a fazekas a sarat tapossa. 26 Iz 41, 26 Ki jelenté meg ezt eleitõl fogva, hogy megtudnók? vagy régen, hogy ezt mondanók: Igaz? De nem jelenté meg, de nem tudatá senki, nem hallá szavatokat senki sem! 27 Iz 41, 27 Sionnak elõször [én hirdetém,] ímé itt vannak [a tanúk,] és örömmondót adtam Jeruzsálemnek. 28 Iz 41, 28 És néztem és nem volt senki, ezek közül nem volt tanácsadó, hogy megkérdezzem õket és feleljenek nékem. 29 Iz 41, 29 Ímé, mindnyájan semmik õk, semmiség cselekedetök, szél és hiábavalóság képeik.
| | | Iz 41, 1-29 |
Verš 4
Ki tette és vitte végbe ezt? A ki elhívja eleitõl fogva a nemzetségeket: én, az Úr, az elsõ és utolsókkal is az vagyok én!
Iz 43:10 - Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, elõttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz!
Iz 44:6 - Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az elsõ, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten.
Iz 48:12 - Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az elsõ és én az utolsó.
Zjv 1:17 - Mikor pedig láttam õt, leesém az õ lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az õ jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Elsõ és az Utolsó,
Zjv 22:13 - Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az elsõ és utolsó.
Verš 8
De te Izráel, én szolgám, Jákób, a kit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva;
Dt 7:6 - Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe [vagy] te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén.
Dt 10:15 - De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse õket, és az õ magvokat: titeket választott ki õ utánok minden nép közül, a mint e mai napon [is látszik].
Dt 14:2 - Mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek, és az Úr választott téged, hogy légy néki tulajdon népe minden nép közül, a melyek a föld színén vannak.
Ž 135:4 - Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül.
Iz 43:1 - És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtõd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!
Iz 44:1 - És most hallgass Jákób, én szolgám, és Izráel, a kit én elválasztottam.
2Krn 20:7 - Oh mi Istenünk! nem te ûzéd-é ki e földnek lakóit a te néped az Izráel elõtt, és nem te adád-é azt Ábrahámnak, a te barátod magvának mindörökké?
Jak 2:23 - És beteljesedett az Írás, a mely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.
Verš 11
Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, a kik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, a kik veled perlekednek.
Ex 23:22 - Mert ha hallgatándasz az õ szavára; és mindazt megcselekedénded, a mit mondok: akkor ellensége lészek a te ellenségeidnek, és szorongatom a te szorongatóidat.
Iz 60:12 - Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestõl elpusztulnak.
Za 12:3 - És azon a napon lesz, hogy nyomtatókõvé teszem Jeruzsálemet minden népnek; a ki emelni akarja azt, mind szakadva-szakad meg, noha összegyül ellene a föld minden pogánya.
Verš 15
Ímé, én teszlek éles, új cséplõhengerré, a melynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz össze, és a halmokat pozdorjává tegyed.
Iz 17:13 - A népségek, mint sok vizek háborgása, úgy háborognak, de megdorgálja azt és elfut messzire, és elragadtatik, mint a hegyek polyvája szél elõtt és mint pozdorja a forgószél elõtt;
Iz 29:5 - Ellenségidnek sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülõ polyva az erõszakosok sokasága, és lesz hamar és hirtelen.
Verš 17
A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvök a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom õket, én, Izráel Istene, nem hagyom el õket.
Mt 5:6 - Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert õk megelégíttetnek.
Verš 18
Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá.
Iz 35:7 - És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fû, nád és káka [terem.]
Iz 44:3 - Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre.
Ž 107:35 - Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
Iz 41,1 - Boh chce dokázať, že sa stará o svoj ľud. Najpresvedčivejšie je dokazovanie súdne, preto prorok často používa obraz súdneho pokračovania. Pri takomto obraze nie je potrebné podobnosť hľadať v každej maličkosti.
Iz 41,2 - Víťaz, ktorého Boh vzbudil od východu a ktorý vyslobodil jeho národ zo zajatia, je Kýros.
Iz 41,6 - Pohania darmo hľadali pomoc proti Kýrovi u svojich modiel. Tie sú iba bezmocným dielom ľudských rúk.
Iz 41,14 - Boh volá svoj národ červíčkom, lebo ho nepriateľ tak upokoroval, že sa podobal červíčkovi v prachu.
Iz 41,17 - Pri východe z babylonského zajatia budú sa opakovať zázraky, ktoré konal Boh, keď vyviedol svoj ľud z Egypta.
Iz 41,19 - Agát nie je náš dnešný agát, ale strom, ktorý sa volal egyptský tŕň, preto má tu Vulg nepriliehavé slovo "tŕň". Myrtus je stále zelený ker, častý najmä na pobrežiach Stredozemného mora. Cyprus je druh ihličnatých stromov a tiež nikdy nestráca zeleň. Meno má od ostrova Cyprus, lebo Gréci a Rimania ho poznali odtiaľ.
Iz 41,21 - Boh volá modly k súdnemu dokazovaniu (porov. pozn. k veršu 1).
Iz 41,25 - Médoperzský kráľ Kýros prichádzal aj od východu, z Perzie, aj od severu, z Médska.
Iz 41,26n - Modly prehrali súdny spor, lebo nie ony, ale Pán predpovedal záchranu Jeruzalema a skazu Babylonu. Pozri 13,17 a 21,2.
