| ŽalmyBiblia - Sväté písmo(KAR - Maďarský - Karoli) | Ž 138, 1-8 |
1 (KAR) Dávidé. énekkel áldlak az istenek elõtt.
2 (KAR) Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.
3 (KAR) Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erõ [támadt.]
4 (KAR) Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,
5 (KAR) És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége!
6 (KAR) Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.
7 (KAR) Ha nyomorúságban vergõdöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.
8 (KAR) Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!
| | Ž 138, 1-8 |
Verš 6
Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.
Ž 113:6 - A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön;
Z 138,8 - Dávid prosí, aby Pán "neopustil dielo svojich rúk", aby bedlil nad svojím národom, nad jeho kráľmi, kým nepríde prisľúbený Mesiáš (porov. 2 Sam 7,28.29).