výhody registrácie

2. kniha kráľov

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

2Kr 3, 1-27

1 Jórám pedig, az Akháb fia kezde uralkodni Izráelen Samariában Josafátnak, a Júda királyának tizennyolczadik esztendejében, és uralkodék tizenkét esztendeig. 2 És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei elõtt, de nem annyira, mint az õ atyja és anyja; mert elrontá a Baál képét, a melyet az õ atyja készíttetett volt. 3 De mindazáltal követé Jeroboámnak, a Nébát fiának bûneit, a ki vétekbe ejtette volt az Izráelt, és el nem távozék azoktól. 4 És Mésának, a Moáb királyának nagyon sok juha volt, és az Izráel királyának adóban százezer bárány és százezer kos gyapját fizette. 5 De mikor meghalt Akháb, a Moáb királya elszakadt az Izráel királyától. 6 Kiméne azért Jórám király azon a napon Samariából, és megszámlálá az egész Izráelt; 7 És elméne, és külde [követeket] Josafáthoz, Júda királyához, ezt izenvén néki: A Moáb királya elszakadt tõlem; eljösz-é velem a Moáb ellen a hadba? Felele: Felmegyek, úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovam, mint a te lovaid. 8 És monda: Mely úton menjünk fel? Felele: Az Edom pusztájának útján. 9 És elméne az Izráel királya és Júda királya és az Edom királya; és mikor hét napig bolyongtak az úton, nem volt vize sem a tábornak, sem a velök volt barmoknak. 10 Akkor monda az Izráel királya: Jaj, jaj; az Úr [azért] hívta egybe e három királyt, hogy a Moáb kezébe adja õket! 11 És monda Josafát: Nincs itt az Úr prófétái közül egy sem, hogy általa tanácsot kérhetnénk az Úrtól? És felele egy az Izráel királyának szolgái közül, és monda: Itt van Elizeus, a Sáfát fia, a ki Illésnek kezeire vizet tölt vala. 12 És monda Josafát: Nála van az Úrnak beszéde. És alámenének hozzá az Izráel királya és Josafát és az Edom királya. 13 És monda Elizeus az Izráel királyának: Mi közöm van hozzád? Menj a te atyádnak és anyádnak prófétáihoz! És monda néki az Izráel királya: Ne [utasíts el;] mert az Úr gyûjtötte össze ezt a három királyt, hogy a Moáb kezébe adja õket. 14 És monda Elizeus: Él a Seregek Ura, a ki elõtt állok, ha nem nézném Josafátnak, a Júda királyának személyét, [bizony] téged nem néznélek, és rád sem tekintenék; 15 Hozzatok ide egy énekest. És mikor énekelt elõtte az éneklõ, az Úrnak keze lõn õ rajta. 16 És monda: Ezt mondja az Úr: Csináljatok itt és ott e patakon árkokat; 17 Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok sem szelet, sem esõt, és mégis e patak megtelik vízzel, hogy ihattok mind ti, mind a ti nyájatok és barmaitok. 18 Kevés pedig [még] ez az Úr szemei elõtt, hanem a Moábot is kezetekbe adja. 19 És megvesztek minden kulcsos várost és minden szép várost, és minden jótermõ fát kivagdaltok, és minden kútfõt betöltötök, és minden jó szántóföldet behánytok kövekkel. 20 És lõn reggel, a mikor áldozatot szoktak tenni, ímé vizek jõnek vala Edom útjáról, és megtelék a föld vízzel. 21 Mikor pedig meghallotta az egész Moáb, hogy feljöttek a királyok õ ellenök harczolni, egybegyûlének mindnyájan, a kik fegyvert foghattak, és megállottak az õ [tartományuk] határán. 22 És mikor felkeltek reggel, és a nap feljött a vizekre, úgy láták a Moábiták, mintha õ ellenökbe az a víz vereslenék, mint a vér. 23 És mondának: Vér ez! Megvívtak a királyok egymással, és megölte egyik a másikát. Prédára most, Moáb! 24 De mikor az Izráel táborához jutottak, felkeltek az Izráeliták, és megverték a Moábitákat, és azok megfutamodtak elõttök; betörtek hozzájok és leverték Moábot. 25 És városaikat lerontották, és a jó szántóföldekre kiki követ hányt, és elborították azt [kövekkel,] és minden kútfõt behánytak, és minden jótermõ fát kivágtak, úgy hogy csak Kir-Haréset kõfalait hagyták fenn; de körülvevék azt is a parittyások, és lerontották. 26 Látván pedig a Moáb királya, hogy legyõzettetik a viadalban, maga mellé vett hétszáz fegyverfogó férfiút, hogy keresztül törjenek az Edom királyához; de nem bírtak. 27 Akkor vevé az õ elsõszülött fiát, a ki õ helyette uralkodandó volt, és égõáldozatul megáldozá a kõfalon. Mely dolog felett az Izráel népe igen felháborodék, és elmenének onnét, és megtérének az õ földjökbe.

2Kr 3, 1-27





Verš 2
És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei elõtt, de nem annyira, mint az õ atyja és anyja; mert elrontá a Baál képét, a melyet az õ atyja készíttetett volt.
1Kr 16:32 - És oltárt emele a Baálnak a Baál házában, a melyet Samariában épített.

Verš 5
De mikor meghalt Akháb, a Moáb királya elszakadt az Izráel királyától.
2Kr 1:1 - És elszakadt Moáb, Akháb halála után, az Izráeltõl.

Verš 7
És elméne, és külde [követeket] Josafáthoz, Júda királyához, ezt izenvén néki: A Moáb királya elszakadt tõlem; eljösz-é velem a Moáb ellen a hadba? Felele: Felmegyek, úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovam, mint a te lovaid.
1Kr 22:4 - És monda Josafátnak: Feljössz-é velem e hadba Rámoth Gileád ellen? Felele Josafát az Izráel királyának: Úgy én, mint te, úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovaim, mint a te lovaid.

Verš 11
És monda Josafát: Nincs itt az Úr prófétái közül egy sem, hogy általa tanácsot kérhetnénk az Úrtól? És felele egy az Izráel királyának szolgái közül, és monda: Itt van Elizeus, a Sáfát fia, a ki Illésnek kezeire vizet tölt vala.
1Kr 22:7 - És monda Josafát: Nincs itt már több prófétája az Úrnak, hogy attól [is] tudakozódhatnánk?

Verš 13
És monda Elizeus az Izráel királyának: Mi közöm van hozzád? Menj a te atyádnak és anyádnak prófétáihoz! És monda néki az Izráel királya: Ne [utasíts el;] mert az Úr gyûjtötte össze ezt a három királyt, hogy a Moáb kezébe adja õket.
1Kr 18:19 - Most azért küldj el, gyûjtsd hozzám az egész Izráelt a Kármel hegyre, és a Baál négyszázötven prófétáját, és az Aserának négyszáz prófétáját, a kik a Jézabel asztaláról élnek.

Verš 14
És monda Elizeus: Él a Seregek Ura, a ki elõtt állok, ha nem nézném Josafátnak, a Júda királyának személyét, [bizony] téged nem néznélek, és rád sem tekintenék;
1Kr 17:1 - És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Izráel Istene, a ki elõtt állok, hogy ez esztendõkben sem harmat, sem esõ nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.

2Kr 3,4 - Moabského kráľa Mesu poznáme dnes už nielen z Biblie, ale aj z jeho nápisu, ktorý sa nám zachoval na stĺpe nájdenom v r. 1868 v Dibone. Stĺp je dnes v Louvri v Paríži. Mesa sa v nápise chváli víťaznými bojmi proti Izraelitom. – Moabčanov bol podmanil Dávid, ale po rozpadnutí ríše sa oslobodili. Amri ich zas urobil poplatníkmi, ale už za Achaba sa vzbúrili, keď bol tento zaneprázdnený vojnami s Aramejčanmi. Joram sa pomocou júdskeho kráľa Jozafata usiluje si ich zas podrobiť. – Na nápise spomína Mesa aj svoje dobytkárstvo.

2Kr 3,7 - Porov. 1 Kr 22,4.

2Kr 3,8 - Spojenie sa s Jozafatom malo práve tú strategickú výhodu, že mohli Moabsko napadnúť od juhu, od Edomských stepí. Izraelský kráľ sám by bol mohol podniknúť útok len od severu, ale tam mal Mesa mocné pevnosti.

2Kr 3,11 - "Lieval Eliášovi vodu na ruky", t. j. bol Eliášovým služobníkom.

2Kr 3,15 - Elizeus prichádza do prorockého vytrženia pri zvukoch hudby (porov. 1 Sam 10,5).

2Kr 3,20 - O rannej obete porov. Lv 6,9 nn.

2Kr 3,22 - Pri rannom slnku vyzerala voda zďaleka červenou. Moabčania ani nepomysleli na to, že by to mohla byť voda, veď nebolo obdobie dažďa.

2Kr 3,25 - Mesto Kír Charošet je asi dnešné El-Kerak pri rieke Sared.

2Kr 3,27 - Mesov prvorodený syn už musel byť dospelý. Verš možno i tak rozumieť, že sa Izraeliti zhrozili nad ľudskou obetou, ktorá im bola zakázaná, preto odtiahli od mesta. Ale pravdepodobnejšie je, že vo vojsku spojených kráľov vypukla nejaká pohroma, možno mor, a nábožensky nevzdelané a modlárske vojsko Izraelitov to pripisovalo Kamošovi, bohu Moabčanov, ktorý sa takto odmeňuje Moabčanom za ľudskú obetu. Preto odišli od Kír Charošetu a Mesa sa mohol v nápise chváliť, že ho Kamoš zachránil od všetkých kráľov.